A Pick Szeged már bizonyosan az év meglepetéscsapata a BL-ben. Ugyanis a szinte hibátlan csoportmeccsek után az egyenes kieséses szakaszban eddig három meccset játszott a két nagyágyú német gárda ellen és ebből nemes egyszerűséggel behúzott hármat a Pastor legénység.

Hat gól alapvetően nem a világ, ledolgozható egy visszavágón. Hiába aludtunk azonban egyet a tegnapra, meg ittunk rá egyet (kettőt, hármat, négyet), egyelőre még nem látjuk, hogy miben lehetne bízni ahhoz, hogy ez egy tényleg ledolgozható hat gól legyen.

Bár továbbra is azon tűnődöm, hogy vajon milyen szokott lenni még azon kívül? Meg azon, hogy nekem aztán mindegy, ha mindenki az égen Superman jelmezt is ölt vasárnap, csak a lelátók maradjanak pirosak...

Mindjárt kezdődik a vébé egyik, ha nem a legfontosabb napja, kicsit emésztgettük az eddig látottakat, hogy aztán újragondoljuk magunkban, kit látnánk szívesen a dobogón Katarban...

Először is tisztázzuk, hogy mit értünk meglepetés alatt: nálunk egyértelműen a PSG és a Szeged kölni részvétele számít meglepetésnek. Lesz ilyen?

Mármint Budapestre, ugye. Egy rakat tök fölösleges és érdektelen meccs után elérkeztünk ahhoz a 2×4-hez, ahol végre van miért izgulni. Győri szemmel meg pláne, mert nagyjából ezer éve megszoktuk, hogy legalább az elődöntő megvan...

Össze vagyunk nőve, illetve szegény Ortegán lóg úgy az észak-német páncéloshadosztály, mint egy Töppedt Iker-szarkóma. Először a Final4-tól ütötték el két bitangul elfújt végjáték után, aztán tavaly meg egyenesen a BL-döntőtől...

Hát borult a világ rendesen, az kétségtelen. Nyilván nem tudtam mind az összes meccset nézni ma...

Miközben Töcök jól megérdemelt másnaposságát tölti, jó fej volt, és nem felejtett el minket sem. Alant az ő szavai következnek...

59. perc, passzív, győri támadás. Beálló elzár, Planétánál a labda, kb. 8 méterre a kaputól. Passzol Korsósnak, és a 30 centivel alacsonyabb szélső átlövésgólt szerez. Ezzel köbö le is írtam az egész mérkőzésen az átlövőjátékot...

Tudtam persze valahol mélyen, hogy ezt mi innen, így együtt már nem cseszhetjük el, de azért vasárnap remegő kézzel, reszkető lélekkel és izzadó tenyérrel ébredtem...

Fél szemmel nézem, ahogy a dánok úgy olvasztják el az izlandi olimpiai reményeket...