Kölnig már csak négyet kell aludni, ez pedig pont annyi, ahány csapat szerepelni fog ezen a remélhetőleg csodálatos hétvégén, szóval micsoda együttállás van.

Igen, holnap ráfordulunk arra a hétre, aminek a végén bizony már Köln van. Tehát egy héten belül visszavonhatatlanul beárazzuk az idei szezonunkat.

Továbbra is kék az ég, főleg Szeged felett, még mindig csodálatosan kék az uszoda az újszegedi spori mellett, sőt, kék a szeme, arca csupa derű, de a lényegen mindez semmit sem változtat...

Úgy volt, hogy nem megyek a döntő utolsó meccsére, mert tutira éreztem, hogy az utolsó lesz. Továbbra is utálom, amikor itt ünnepel bajnoki címet a Veszprém.

Azon röhögök, hogy múlt vasárnap hogyan esküdöztem, fogadkoztam, hogy még egyszer tuti nem megyek idén Szegedre, aztán tessék, már megint mi van? Hát persze, hogy lemegyek. De hát ez van, az ember nem pihengethet kedvére egy rendes bajnoki döntő alatt.

Na jó, most már bevallom, nem volt teljesen őszinte a mosolyom a félidőben és a nyugalmat is inkább agyból erőltettem magamra oly erőteljesen, nem megszállt valami keep calm-sugallat.

Azt javaslom, ezeccer tekintsünk el az udvariassági köröktől, mert az a múlt heti hat gól Szegeden azért 500 wattos színpadi reflektorként világított rá a lényegre.

Azt kell mondjam, hogy alig vártam, hogy véget érjen ez a szezon. Mert, hogy ez volt minden idők legigénytelenebb, legszínvonaltalanabb és leggyengébb szezonja az elmúlt nem is tudom, hát maradjunk annyiban amióta női kézilabda létezik, az is biztos... A döntőről ne is beszéljünk, vagy inkább mégis...?

Pont a harmadik percig gondoltam komolyan azt, amit előzetesen leírtam, mégpedig, hogy benne van egy szűk vereség is ebben a meccsben, szóval innen kérek elnézést így utólag, mert minimálisan is, de hitetlen voltam...

Eljött hát a női kézirajongók várvavárt (?) hétvégéje. A zárójelben ragadt kérdőjel pont azért mert úgy gondoltuk még szeptemberben, hogy simaliba lesz majd az Etonak idáig eljutnia, hiszen minden klappolt még a szezon elején...

Említettem már, hogy én kifejezetten szeretek úgy lemenni Szegedre, hogy van is min izgulni? Félreértés ne essék, Szeged mocskosul messze van, úgyhogy igazából lemenni sem szeretek...