Mármint Budapestre, ugye. Egy rakat tök fölösleges és érdektelen meccs után elérkeztünk ahhoz a 2×4-hez, ahol végre van miért izgulni. Győri szemmel meg pláne, mert nagyjából ezer éve megszoktuk, hogy legalább az elődöntő megvan...

Össze vagyunk nőve, illetve szegény Ortegán lóg úgy az észak-német páncéloshadosztály, mint egy Töppedt Iker-szarkóma. Először a Final4-tól ütötték el két bitangul elfújt végjáték után, aztán tavaly meg egyenesen a BL-döntőtől...

Hát borult a világ rendesen, az kétségtelen. Nyilván nem tudtam mind az összes meccset nézni ma...

Miközben Töcök jól megérdemelt másnaposságát tölti, jó fej volt, és nem felejtett el minket sem. Alant az ő szavai következnek...

59. perc, passzív, győri támadás. Beálló elzár, Planétánál a labda, kb. 8 méterre a kaputól. Passzol Korsósnak, és a 30 centivel alacsonyabb szélső átlövésgólt szerez. Ezzel köbö le is írtam az egész mérkőzésen az átlövőjátékot...

Tudtam persze valahol mélyen, hogy ezt mi innen, így együtt már nem cseszhetjük el, de azért vasárnap remegő kézzel, reszkető lélekkel és izzadó tenyérrel ébredtem...

Fél szemmel nézem, ahogy a dánok úgy olvasztják el az izlandi olimpiai reményeket...

Isten ments, hogy elvegyük Töcök kenyerét, de arra reálisan nem számíthattunk, hogy még ma posztot fog kreálni a Szeged történetének legújabb legendás győzelméből, mert nyilván jól megérdemelt kocsmai elfoglaltságát gyakorolja épp. Igen, arra gondolunk, hogy iszik, mint állat.

Az utolsó fordulója jön a női BL középdöntőjének. Igazából ez már sok csapatnak nem oszt nem szoroz, a többieknek is csak „finomhangolás” lesz a helyezésekre nézve.

Mármint a hazai pályától a BL-csoportmeccsekre. Persze lesz még egy negyeddöntő, de az már másik műfaj lesz, és a mai játék alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az F4 benne van ebben a foghíjas keretű csapatban is.

A Pick Szeged nyerő szériában van. A zebrák elleni meccs előtt csak két dolog biztos: egyrészt totálisan megtelik az újszegedi aréna, másrészt a Picknek pont semmi veszítenivalója nincs ezen a meccsen...

Így, bő egy hónappal az EB után megpróbálok megnyugodni (szerencsére a szürkeállományom szorgosan dolgozik azon, hogy pár meccset kitöröljön örökre az emlékezetemből), és pozitív(abban) nézni a jövőbe, de nem megy. Hogy miért? Hát ezért...