És igen, ez bizony döntő.

A csütörtök este kaotikusabban nem is telhetett volna, egyrészt este nyolckor konstatáltuk, hogy rohadtul nem működik az a mikrofon, amit a kameránkhoz kell majd csatlakoztatnunk, hogy interjúkkal jelentkezzen be az, akinek ez dolga, másrészt lebegett felettünk az ötkor kelés réme, na.

Következzék bemutatóra a Kiel.

Nézegettük az EHF szemelvényeit, gyűjtöttünk ki néhány érdekességet, és emellett pedig Sótonyi Lászlót, a Csurgó szakvezetőjét, a magyar válogatott edzőjét kértük fel, hogy véleményezze röviden a hétvégét. Innen is köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait!

Azon túl, hogy ezennel meghirdetjük matricakereső és azzal szelfiző majd #hatosfal hashtaggel fészbúkra feltöltő játékunkat, a NordHedge Challenget, még gyorsan össze is foglaljuk, hogy mi lesz velünk meg persze veletek Kölnben.

A csapat még egy utolsót, mi magunk pedig kettőt alszunk a kölni hosszú hétvégéig, minden napra egy csapat alapon viszont addig is következzék a: tádáááám Barcelona.

Kölnig már csak négyet kell aludni, ez pedig pont annyi, ahány csapat szerepelni fog ezen a remélhetőleg csodálatos hétvégén, szóval micsoda együttállás van.

Igen, holnap ráfordulunk arra a hétre, aminek a végén bizony már Köln van. Tehát egy héten belül visszavonhatatlanul beárazzuk az idei szezonunkat.

Továbbra is kék az ég, főleg Szeged felett, még mindig csodálatosan kék az uszoda az újszegedi spori mellett, sőt, kék a szeme, arca csupa derű, de a lényegen mindez semmit sem változtat...

Úgy volt, hogy nem megyek a döntő utolsó meccsére, mert tutira éreztem, hogy az utolsó lesz. Továbbra is utálom, amikor itt ünnepel bajnoki címet a Veszprém.

Azon röhögök, hogy múlt vasárnap hogyan esküdöztem, fogadkoztam, hogy még egyszer tuti nem megyek idén Szegedre, aztán tessék, már megint mi van? Hát persze, hogy lemegyek. De hát ez van, az ember nem pihengethet kedvére egy rendes bajnoki döntő alatt.