Amikor a címet megadtam, még igazán jó kedvvel ültem a székemben, egyrészt mert elmúlt a reggeli fejfájásom, másrészt, mert ez a tegnapi meccs azért nagyon rendben volt. Aztán elolvastam a magyar női válogatott szűkített keretének névsorát, és sikerült olyan mérhetetlenül felhúznom magam, hogy szívem szerint most nem is írnék a tegnapi meccsről. Ennek ellenére megpróbálok most a fradira koncentrálni, mert érdemes foglalkozni a lányok tegnapi teljesítményével.
A meccs előtt érezhető volt, hogy a szurkolók nagyon vágynak ma egy győzelemre, a kinti utolsó másodperces döntetlen élénken élt mindenkiben. Én akkor úgy éreztem, hogy bár a meccs képe alapján megmentett egy pontot a zöld-fehér csapat, de az erőviszonyok alapján elbukott egyet. Nyilván nem lehet minden meccsen tökéletesen játszani, de ez a Fleury nem az a csapat, akik ellen még idegenben se lett volna keresnivalója az FTC-nek. Nos tegnap meg is mutatták miért.
Az első félidő valami irdatlan nagy játékot hozott, az első perctől uraltuk a mérkőzést, és érdekes volt, hogy Elek Gabi máshogy meccsel mint ahogy mostanában megszoktuk tőle. Kezdésként rögtön azzal lepett meg szerintem mindenkit, hogy Hornyák Dodó végigülte az első félidőt, gyorsan tegyük hozzá, hogy nagy szükség nem is volt rá. Gyakorlatilag minden bejött a lányoknak, Zácsik szűk 9 gólt vert az első játékrészben, Schatzl szépen beverte a lehetőségeit, de igazából mindenkit ki lehetne emelni. Egy negatívum volt, amin egyszerűen nem tudok túllépni. Kovacsicz Mónika körülbelül 20 éve kézilabdázhat, ennek ellenére sikerült egy labdát hazaadnia. Most már nagyon jó lenne, ha Lukács kezdene helyette rendszeresen, a kicsi sokkal ügyesebb már mint Mónika. De a félidő lényege az eredmény volt: 24-12-re vezetett a fradi. 24 gól néha egy meccsen nem esik, nemhogy egy félidő alatt.
Természetes volt, hogy kicsi visszaesés jönni fog a második félidőben, de a frissen beálló Hornyák húzta a csapatot,Szikora is elkezdett védeni, majd a helyére beálló Tomasevics tette meg mindezt. Leginkább az volt az ember érzése, hogy a csapat most nem akar már megszakadni, ki akarják élvezni ezt szép győzelmet, élvezték a remek szurkolást a lányok, meg a meccs teljes hangulatát, és végül 13 gólos győzelmet arattak. Megjegyezném, hogy ekkora különbség azért nincs a két csapat között.
Az ősz ezzel a győzelemmel lezárult. Sok mindent kavarog ennek kapcsán a fejemben. Az első és legfontosabb, ez most egy igazán nagybetűs CSAPAT. Győri íróink kivételesen irigykednek is most Budapestre, ez az elmúlt években nem volt túl gyakori. Ami mindenképpen remek hír: az új játékosok egytől egyig beváltak, sikerült rövid idő alatt beépíteni őket. A csapat Tomori távozásával láthatóan felszabadult, a szerepek jól megoszlanak, mindig van egy ember aki a hátára veszi a csapatot, és ami jó hír, hogy többen is vannak, akik ezt meg tudják tenni. Megkövetem magam, és elnézést kérek Szamoránskytól, ugyanis azóta, hogy idén csak támadásban van fent, kimondottan kiegyensúlyozott, jó játékot nyújt. Én hosszú ideje szidom őt, de mostanában nehezen tudok belekötni, ha év végéig megtartja ezt a formáját, akkor még egy kalapot is felveszek, hogy megemeljem előtte.Szikorát minden írásomban kiemeltem, most külön nem fogom, de egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy a viharba lehet, hogy ő nincs benne a válogatott keretében?
Egy dolgot meg kell jegyezni. Ez a csapat most nagyon egyben van, de! Ha jönnek majd a formahanyatlások, ne adj sérülések, akkor ez a keret még kevés lesz ahhoz, hogy nagy dolgokat elérjen. A realitások talaján maradva, a Bl-ben a legjobb 8 lehet, és a 7 továbbvitt pontnak köszönhetően kell is legyen a cél. Természetesen ott bármi történhet, de egyelőre még ne támasszunk irreális elvárásokat a lányok felé. Most pedig jöjjön a világbajnokság Dániában, utána pedig a jól megérdemelt, bár kissé rövid pihenő. Januártól pedig kezdődik a tavszi szezon, remélhetőleg hasonlóan sok örömmel, mint ami az őszi időszakban volt.