Dübörgő léptüket hallja a város.

...szomorú panda vagyok...

Egy kézilabda-meccsen (meg úgy általában egy tetszőleges sportág meccsén) egyszer kell vezetni, a lefújáskor. Ezt a győriek most megmutatták, hogy hogy kell csinálni, és még ha nem is volt jó a játék, nagyot küzdve elhozták a két pöttyöt a Don mellől.

...mondhatnánk, ha nem emlékeznénk Plockra.

...utolsó forduló.

Előbb a visszatekintés: múlt hétről majdnem négy pont.
Négy pontban pedig össze is szedhetőek az idei csapatok.

El kellett volna hozni legalább egyet...

Ez jó volt.

Gondolatok egy kőkemény ütközet elé.

"Értelmetlennek szoktam tartani a szombati munkanapokat, ez most is így van, viszont ritkán pörög ennyit az agyam ilyenkor, mint ma. Még egy alvás után se tudom eldönteni a tegnapi szkopjei mérkőzés után [hát még Zizinek milyen lehet!], hogy az a bizonyos pohár most félig tele van vagy félig üres. A kapkodó első félidő alapján tele van, viszont az elképesztő összeszedett második után üres. De kezdjük az elején" - írta Fincs kolléga, innentől az ő posztját olvashatjátok, lényegében változatlan formában. Szóval:

Sajnos csak ilyen meglehetősen gagyi képet sikerült vadásznunk, újabban a klub nem küld semmit, a facebook-oldal meg olyan, amilyen - mindegy, csak a csapat legyen jó, ugye. A simánál valamivel simábban húzta be az ETO a kötelezőt, de az egyetlen tét igazából az volt, hogy ha ez nem lett volna meg, akkor nem kellett volna álmodozni semmiről. Meglett, pipa.

...mert nagyon nehéz lesz.