Na jó, legalábbis mosolygunk. Nem kimondottan jól játszva, de nagyot küzdve, szinte végig hátrányban játszva sikerült pontot hozni Kielcéből, ami az eddigi formák alapján talán némi csalódás, de ez a Kielce már egy másik Kielcének tűnt.

Ismét sikerült úgy kijönni a dolgoknak, hogy a női meccsekről egy szót sem ejtettünk, ennek ellenére jól megmondjuk a tutit női fronton.

Kilgore kolléga tette fel a levlistán a kérdést, hogy vajon az arénában a műsorfüzethez jár-e fixen nyugtató. Ha nem, akkor ezúton javasoljuk, hogy járjon. Lényeg a két pont, plusz pár infarktus, lábon kihordva.

Az eddig nem szarul kinéző férfi BL után hétvégén belecsapnak a nőink is, és testületileg úgy döntöttünk a múlt heti közös italfogyasztás után, hogy... a franc emlékszik, valahogy biztos.

Nekem jutott az a - mint kiderült - hálátlan feladat, hogy végignézzem a második elődöntőt, és valamit még írjak is róla. Így jár, aki nem megy Kölnbe.

Előzetes volt mitől tartani, legalábbis a Budu ahogy letarolta a Larvikot, sok mindent ígért, csak könnyed játszadozást nem. Aztán elég hamar kiderült, hogy leginkább csak azon kell izgulnunk, hogy vajon a Vardar vagy a CSM jön-e a döntőben.

Egészen az 58. percig jó volt Bukarestben fradistának lenni, hogy aztán keserű szájíz maradjon, mindössze egy perc miatt. Nem dőlt el semmi, de a helyzet nem könnyű

Nem volt room303 kolléga egyedül a mai meccs előtti parájával, de elég hamar kiderült, hogy ma nem kellett sokáig rágni magunkat.

Míg az odavágók során akár egy-egy csapat kicsit lazára is ve(he)tte, most már nincs mire várni. Sok gyilkos meccset vizionálunk.