Visszatérünk újra egy női kápéval. De ezúttal máshogy.

Ha már úgy hozta az élet, hogy ketten is helyszíneltünk a vb-n, jöjjön egy sportturistás közös poszt.

A fenti Van Halen-idézet jutott eszembe a mai meccsünkről, stílszerűen a F.U.C.K. című albumról. Mert ez bizony, amit végül összehoztunk, ezzel a szóval jellemezhető.

A harmadik hely ugyan a svéd-norgén elúszott, de az eredetileg kitűzött hetedik helyet még meg lehet csípni. Nézzük, hogyan.

Erre is régen volt példa: ha csak dKP szintjén is, de egy teljes félszezont végigkövettünk a női vonalon. Ünnepeljünk!

Most már tényleg ott tartunk női szinten, hogy válasszunk ki 12 csapatot, vegyük ki az ETO-t, mert legalább az ő helyük biztos, a többiek nevét meg húzzuk ki sorban egy kalapból.

A férfi BL-t már 1-2 éve nőinek nevezzük az eredmények kiszámíthatatlansága miatt. Minek nevezzük akkor a nőit?

Az első forduló teljesen lutris sorrendje után kaptunk némi kapaszkodót. De tényleg csak némit.

Ez itt a győri becenévszótár-kezdemény. Erősen kipótolandó.