Elbaltázott (hét)vége

Vitán felül az utóbbi évek legerősebb Fradija várta a bukaresti megmérettetést. Valószínűleg a 2002-es BL-döntős csapattal lehet a mostaniakat együtt emlegetni (pláne jövőre), miután sikerült az idei szezonra két igazolással igencsak belenyúlni, hiszen Misi egyértelmű vezér a Fradiban (hogy az ETO-nak miért nem kellett, ebbe most ne menjünk bele, majd egy másik posztban), Snelderrel pedig végre érkezett egy nemzetközileg is magasan jegyzett középső védő, plusz beállóban is abszolút tényező (szintén győri szemmel: gondolkodás nélkül elcserélném Sneldert Brochra). Ha belegondolok, hogy jövőre pedig végre lesz egy balkezes lövője is a csapatnak, akkor nem csak Győrben kell melegen öltözni. Ehhez persze el kellett engedni a "csak magyart igazolunk" bullshitet, megtették, bejött.

A vendégek friss sikerélménnyel érkeztek, emberemlékezet óta először veszített el az ETO magyar kupát, a Fradi sem tegnap nyerte utoljára, így még ha a kupa rangja eléggé a béka segge alá is csúszott az utóbbi években, egyértelműen lökést kellett, hogy adjon nekik az ETO teljesen megérdemelt legyőzése. Az ismét csak egy halk megjegyzés Győrből, hogy Ambros összeteheti a kezeit, hogy idén nincs rájátszás, nem fogadnék nagy összegben a győri bajnoki címre. A sikerélmény hatását viszont egyből kompenzálta, hogy Szucsánszki sérülés miatt kénytelen volt a padról nézni a meccset. Mint a végén kiderült, ez döntő tényező volt, és nem az őt helyettesítő Kovacsics és Pena nem megfelelő játéka miatt.

Megérdemelt arany

Az első néhány perc sok mindenre emlékeztett, csak egy igazi kézilabda-mérkőzésre nem, sőt teljesen visszaköszönt a hétvégi kupadöntő: egyik csapat sem védekezett, ellenben mindenhonnan tüzelt és talált. Nem emlékszem pontosan, de 8 perc után vagy 13 gólnál jártak a csapatok, ez nem épp a védekezések dicsérete. Nagyon bölcsen meg is állapíthattuk, hogy amelyik csapat előbb elkezd védekezni, illetve ahol előbb kezd el találkozni a kapus a labdával, előnybe fog kerülni. Nos, ez a csapat nem a Fradi lett - szegény Blani talán védés nélkül ment le cserére, de szerencsére Paula is elmaradt a szokásostól, még ha jóval többet is fogott, mint a vendégkapus. A 20. percre le is izzadhattunk rendesen, 16:11-nél semmi nem utalt arra, hogy ebből nem kiütés lesz. A Fradinál ekkor egyedül Misi teljesítménye volt elfogadható (mi több, klasszis), Pena az elején még azért csinált valamit, a többiek sajnos leginkább semmit, főleg hátul.

Aztán félidő utolsó harmada amolyan Szeged-módra alakult, a Blanit váltó Szikora elkezdett védeni, a védekezés is feszesebb lett, fel is mászott a magyar csapat a hazaiak nyakára, a 17:15-ös félidei eredmény alapján itt még bármi is lehetett. Volna. És mindezt úgy, hogy egyértelműen a mezőnyben továbbra is csak Misi volt dicsérhető vendégoldalon.

A második félidő nem követte sajnos az utóbbi hetek szegedi forgatókönyvét, de annyira nem is volt gázos a helyzet. A románok küzdöttek derekasan, de a Fradi csak nem akart leszakadni, 2-3 gólon maradt a különbség, ami nem csak a párharcra nézve volt lőtávol, hanem még az odavágóra is. A továbbra is működő védelem mellett Pena is felzárkózott támadásban Kovacsics mellé, és egy-egy pillanatra a többiek közül is voltak szép megoldások, a szélsők meg-megmutatták, hogy tavasszal miért is számíthatott rájuk Elek. Még ha lövőben a Fradinál senki nem is tudott hozzátenni (Pena igen, de ő inkább j2-t játszó irányító), a Fradi pár perccel a vége előtt egy gólra rámászott a címvédőre, és itt még akár álmodozni is lehetett.

Az utolsó edzés

Johansson azonban nem az az edző, aki ebben belenyugodna. Hiába nem edzősködött mostanában, azért még tudható volt róla, hogy vannak elképzelései a játékról. Az egyetlen kérdés az volt, hogy vajon a hazaiak bírják-e azt a durva tempót, amit végig diktáltak. Az 50. perc körül nekem úgy tűnt, hogy nem fogják. De aztán megtörtént az, ami sajnos valahogy a magyar(országi) edzőknek nem sajátja. Bejött Bazaliu, aki úgy 57 percig a melegítőfelsőjét se vette le, plusz pályán maradt az addig keveset pályán lévő, de semmit nem mutató Bradeanu. Na ez ferencvárosi szemmel baromira nem volt jó ötlet. Szucsánszki a válla miatt nem jöhetett, Monori meg valami miatt nem jött.

23:22 után kínkeservvel "elhúzott" hárommal a címvédő. Egy perc volt hátra, amikor a Fradi a mínusz kettőért támadott, ha ebből a támadásból gólt szerez a csapat, akkor maximum -3, de lehet, hogy -2, ami sok jóval kecsegtethetett volna a visszavágó előtt. Erre mi történik? Kapkodás, rohanás, eladott labda, és -2 helyett úgy lett -5, hogy még a románok is el tudtak rontani egy gyors indulást. Aki nem látta az utolsó egy percet, és alacsony a vérnyomása, nézze meg nyugodtan kávé helyett. Hihetetlen volt.

Kár érte, de mindettől függetlenül a 30:25 nem az az eredmény, ami eldöntötte a párharcot. Ráadásul a viszonylag sok gól miatt még az is lehet, hogy otthon "csak" öttel kell nyerni a Fradinak. Egyszerű lesz? Nem. Lehetetlen? Nem. Én most azt mondom, 70:30 a címvédő javára. Bízni lehet abban, hogy a románok már elhiszik, hogy megvan, de ez a CSM most nem az a román csapat, Johansson pedig nem az az edző.

Képeket a Fradi Facebook-oldaláról csórtunk.