Azt kell mondjam, hogy alig vártam, hogy véget érjen ez a szezon. Mert, hogy ez volt minden idők legigénytelenebb, legszínvonaltalanabb és leggyengébb szezonja az elmúlt nem is tudom, hát maradjunk annyiban amióta női kézilabda létezik, az is biztos... A döntőről ne is beszéljünk, vagy inkább mégis...?

20 percig, egész pontosan Pytlick első időkéréséig lehetett bizakodni. Martín meglepetésekkel készült, amik működtek is, aztán a dán úriember egy perc alatt elmondta, amit el kellett mondani, és a meccs következő 40 perce sajnos tökéletes érdektelenségbe fulladt.

Felhőkkel teli az ég Győr felett, lehetnék vészmadár, de úgy döntöttem, hogy ez az írás pozitív marad.

Hat gól alapvetően nem a világ, ledolgozható egy visszavágón. Hiába aludtunk azonban egyet a tegnapra, meg ittunk rá egyet (kettőt, hármat, négyet), egyelőre még nem látjuk, hogy miben lehetne bízni ahhoz, hogy ez egy tényleg ledolgozható hat gól legyen.

Az utolsó fordulója jön a női BL középdöntőjének. Igazából ez már sok csapatnak nem oszt nem szoroz, a többieknek is csak „finomhangolás” lesz a helyezésekre nézve.

Mármint a hazai pályától a BL-csoportmeccsekre. Persze lesz még egy negyeddöntő, de az már másik műfaj lesz, és a mai játék alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az F4 benne van ebben a foghíjas keretű csapatban is.

Történelmi KP-hez érkeztünk, Ambros Martín bő 2,5 éves győri ténykedése alatt először veszített a csapata a BL-ben idegenben, minden sorozat megszakad egyszer, blablabla....