Sportturista by car - II. felvonás

Hát ez a poszt lehet, hogy kicsit laposabb lesz. Na nem azért, mert ne történne velünk kb. minden percben valami hülyeség vagy ne csodálkoznánk rá valamire, csak ugye az érzelmi csúcs ilyen hosszú túráknál nagyjából az első két napra korlátozódik. Valószínűleg azért, mert elég fáradtak vagyunk, meg hát a sör, a bor, a pálinka-készlet is fogyóban.

3. nap (szünnap)

Végre az első nap, amikor kipihenhettük volna magunkat, de a csajok is és én is már hétkor virrasztottunk, nem az ágy milyensége, meg a lakás lakhatatlansága miatt, hanem mert egyszerűen így jött ki. Erre a napra terveztük a kötelező városnézést. Én elsőre nagyot csalódtam Gdanskban, mert az első benyomás a bejövetel során a szokásos magyar viszonyokat tükrözte, de ez a mai nap kárpótolt mindenért. 10 perc séta után elértük a belvárost. Minden sarkon egy akkora templom, ami otthon egy székesegyháznak illene be. 3-4 egymással párhuzamos sétáló utca, ezek végében egy csatorna. Tele kávézókkal, bárokkal, ja és mindenhol még kint vannak a karácsonyi díszek.

Ha már bent voltunk, akkor a Csilláéktól kunyerváltunk egy lábast, meg egy nagyobb kést. Hazafelé az úton láttunk egy fogalmam sincs, hogy mit. Első ránézésre egy parkoló kamionnak tűnt, közelebb érve észrevettük, hogy ez hátra nem nagyon tud menni, mert ott egy marha nagy korlát, elől meg ki van vágva a hídból egy darab, hogy elférjen a pótkocsin lévő konténer. Ez tipikus tyúk meg a tojás esete, melyik volt előbb? A kamion és ráépítették a hidat, vagy kivágtak egy darabot a hídból, és beállt alá egy részeg sofőr, hogy aztán reggelre mögé építsék azt a bizonyos korlátot.

Visszaértünk a szállásra, és nekiálltunk egy fasza gulyásnak. Én is kivettem a részem a szakácskodásból, cisszentettem egy sört. Két lábasban rotyogott a gulyás, közben meccset néztünk, aztán áttévedtek hatosfalék is. Kajáltunk egy jót, sokat röhögtünk, szóval egy szokásos vasárnap esti program volt.

4. nap (második meccsnap)

Hát ez egy elég szar kelés volt (Edi szerint elég enyhe fogalmazás). Ideérkezésünkkor láttuk, hogy a szállás mellett egy komplett lakónegyedet húznak fel, vasárnap, amikor este hazaértünk még ment a betonkeverő. Beszéltük is, hogy ha hétvégén is ennyire dolgoznak, akkor mi lesz itt majd a hétköznapokon. Hát erre nem számítottunk mi sem. Az, hogy reggel hatkor a légkalapács üdítő hangjára kelsz utána hétkor az ablakunk alatt egy buldózer ássa ki a féltonnás sziklákat a fagyott talajból, aztán nyolckor a szomszéd falon fél méterre a fejedtől elkezdenek fúrni, hát egyszerűen mesés. Ebből az idilli hangzásból egyedül falvakban sokszor hallható értelmetlen sínflexelés hiányzott.

De hát meccsnap, sok a dolog, úgyhogy nincs idő ezen bosszankodni. Bementünk a városba, hogy megnézzük a tömegközlekedést, mert szombaton kicsit sokalltuk a taxizást. Az otthoni viszonyokhoz képest még az is féláron van. Kiderült, hogy vonatozni fogunk, és nagyjából harmadannyiból megússzuk a dolgot, aztán még egy kis városnézés volt hazafelé, betévedtünk egy Hard Rock caféba Edivel, és ebédre megettünk egy fasza vörös sört.

Haza, készülődés, vonattal ki az arénához. Most már rutinosan lementünk a pálya melletti szektorba. Sok a magyar, és erősítésnek megérkezett még 100 lengyel ultra. Most kirakták a lengyel-magyar zászlójukat, és nem nagyon érdekelte őket az aranyosan lengyelül valamit motyogó önkéntes csaj, egyszerűen félrelökték szerencsétlent. A meccs szerintem egy katasztrófa volt, ez volt számunkra talán az Eb legfontosabb meccse az olimpia szempontjából, ha ezt nyerjük, akkor kb. megvan a kvalifikációs torna. Ehhez képest nagyon nem volt jó az első félidő, 5-3-as szituációban harmadik próbálkozásra lőjük be, utána kapunk egy gólt emberelőnyben, majd a támadásnál kicsúszik a szélsőnk kezéből a labda. A négygólos hátrány szünetben számunkra volt hízelgő. Fordulás után kicsit összekaptuk magunkat feljebb jöttünk, de végig az oroszok vezettek. Meccs végére kicsit elfáradtak, de behúzták elég simán ezt a meccset. Lehet, hogy a rigók is fújtak egy-két téves ítéletet, de összességében nem rajtuk múlott.

A meccsnél már csak a szurkolás volt szarabb. Nem értettük, hogy miért az ellenfél támadásánál kell RIA-RIA-HUNGÁRIÁZNI, mínusz 5-nél ollézni. A mi támadásainknál persze kifogyott a szufla, és mellettem lévő srác ekkor fújta fel a kesztyű lufiját, utána a haverja velünk ordibált, hogy szurkoljunk. Én nem láttam az idegességtől, Edinek lila volt a feje, és kínjában csak röhögött. Gyurák nagyon kellesz ide, meg a dobod.

5. nap (pihenőnap)

Én délelőtt fél tízkor támolyogtam ki a szobámból. Kimentünk cigizni Edivel, és mesélte, hogy ő reggel 6-kor kelt ismét az építkezés hangjára. Így lement a szállásadónkhoz, aki nem volt ott. 10-kor egyesített erővel ismét letértünk az irodába. Idegesen, de kulturáltan elküldte őt a picsába. Lehet, hogy egy szőrszálhasogatásnak tűnik, de az hogy az ablakod három darura, meg 4-5 markolóra néz, te is megunnád az egészet. Mondta a csajnak, hogy ez elfogadhatatlan. Miért nincs a booking.comon erről egy leírás.

Válasz:

- Hát mért nem mentünk fel a Google mapsra és néztük meg a környéket? WTF???????

A szállás címe konkrétan rosszul volt megadva, és más helyre mutatott a mapsen. Erről ennyit.

A vége a sztorinak az lett, hogy új lakást kaptunk (Gyuri később erre azt mondta, hogy valószínűleg azért, hogy nehogy lehúzzuk őket a booking.comon). Költözés előtt még kilátogattunk a tengerpartra. Kitaláltuk, hogy a 10-es villamos megy ki. És mit ad Isten, itt is ingyenes a tömegközlekedés. 5 fajta villamossal tettük meg ezt az összesen 20 km-t fejenként egy jeggyel. Jó magyarként tudod, ha veszel egy jegyet egy városban, akkor azt húsz év múlva is felhasználod. Ha jön az ellenőr, akkor habogsz, hogy no hablais polska, meg hogy ez otthon nem így van.

Szóval a 10-sel kimentünk a Nowy Porthoz, és leszállván láttuk, illetve nem láttuk a tengert. Na most ilyenkor mi van? Gyalogoltunk egy 20 percet, egy gyártelepnek/kikötőnek kinéző környéken. Aztán felszálltunk még két villamosra, ezekkel végre elértünk a partra. A látvány döbbenetes volt. A forró homokos tengerpartról csak a forróság hiányzott, viszont hó, az volt dögivel. Én még nem voltam tengerparton, a többiek kérdezték is hogy milyen érzés. Hát most erre mit mondjon az ember, szép. De gondoltam magamban, hogy ha lemész a Balaton partra ugyanez a látvány fogad, csak itt nem volt szembe Siófok. (Most Niki vagyok: ez a mondat akkora puncsolás Koko felé, amekkorát nem látott még a Vp. aréna :P ) Na jó, tényleg szép volt, és havas-homokos tengerpartot nem sokszor lát az ember életében.

Hazafelé is kipróbáltunk két villamost, és azon röhögtünk, hogy szerencsétlen GPS nem tudja feldogozni, hogy lehetséges, hogy egy ember 60-nal sétál a síneken. Jókat szórakoztunk azon, hogy fogalmunk sincs, hogy hol vagyunk, így figyeltük a kimondhatatlan állomás neveket. A lengyel nem hasonlít a szláv nyelvekre. Tele van mássalhangzó-torlódásokkal, és nagyjából nincs olyan szó, amiben nincsen „z” vagy „w”. Gyuri mondta is, hogy ők az igazi nacionalisták, ők ki tudják mondani a szavaikat, viszont azt leszarják, hogy egy idegen hogyan boldogul ezzel.

Szerencsésen hazaértünk, és átcuccoltunk az új kéglibe. Elsőre jól festett, de ugyanúgy az építkezésre nézett ez is, csak 50 méterrel lejjebb. Összefoglalva: minimál stílusú lakások ezek, maximális építési területtel (by Gyuri). Kettőig virrasztottunk és reméltük, hogy megússzuk a korai kelést.

6. nap (harmadik meccsnap)

8-kor ismét fent voltunk, a fúró hangjára keltünk, a helyzet semmit sem változott. Az ember elég ingerült lesz, ha nem tudja magát kialudni, mi igaz, nem pihenni jöttünk, de a napi 5-6 óra alvás szerintem kicsit kevés.

A mai program a meccs mellett ismét a tengerpart volt, immár Sopotban (szopottnak ejtik mellékesen). Délre kiértünk, ismét rácsodálkoztunk a havas tengerpartra. Ha már tengerpart, akkor csináljunk ugrálós képet. Jobb híján egy kukára ráraktuk a gépet, és a Niki mondta, hogy ugorjunk többet, hogy biztos legyen egy jó kép. Hát ez a szemben lévő hotelből elég groteszkül nézhetett ki, hogy négy idióta egy kuka előtt ugrál, csapkodó mozdulatokat téve a kezével. Csak az I belive I can fly, I belive I can touch the sky című sláger hiányzott a háttérből. Persze olyan képet nem sikerült csinálni, ahol mindenki a levegőben van. Ezek után kisétáltunk a mólóra, gyönyörű időnk volt, úgyhogy a napszemüveges szelfit is kipipálhattuk.

Haza, csajok lefeküdtek pihenni, én meg írtam a posztot. 5 felé Edi kitámolygott, és mondja, hogy 10 perc múlva kezdődik a mai orosz-monti meccs. Lóhalálában elkészülődtünk, és jó divatszurkolóként kiértünk a második félidő közepére. Így belegondolva teljesen jól tettük, hogy nem indultunk el előbb. Az oroszok teljesen lesimázták Montenegrót, így nekünk maradt a dán verés, ha pontokkal akarunk továbbjutni.

A meccsről inkább semmit nem írnék semmit, ott van a Csilla posztja, sok igazságot tartalmaz. Haza is jöttünk egyből a meccs után, nem is nagyon beszélgettünk, mindenki csalódott volt. Marhára nem erre számítottunk az egész Eb-vel kapcsolatban, noha bent volt a pakliban. Hazaérkezve koccintottunk még egy utolsót a szálláson, aztán lefeküdtünk, mert holnap utazás Wroclawba, a következő csoportmeccsre, reméljük egy teljesen új magyar válogatottal.

Niki anyujának üzenjük , hogy  mindenki jól van , de főleg a thália épen és egészségesen és tisztán lemosva :D