Azon kívül, hogy a kbsztt low budget Ryanair egy komplett járat utasait szivatta vérré már a Ferihegyen azzal, hogy kapunyitási infó kidobása után két perccel már utolsó hívás villogott a képernyőn, ezért mindenki nyilván rohant, hogy ne maradjon le (!!!), én például pisilni sem tudtam, majd kinn a szérűn, egy vékonyabb pléhdobozban és a kifutón konkrétan egy órát várakoztatták a népet nagy komótosan, azon kívül zökkenőmentesen volt az ideutunk. Hogy miért kellett levenni az ülésekről azt a hálót, ahol régen még magazinok voltak, emellett remek sörösdoboztartóként is funkcionált általában, na az volna a másik kérdésem az írekhez. De komolyan, hát kinek jó ez? Nagyobb hely nem lett tőle, na.
A Charleroi tényleg egy kisvárosi pléh pályaudvarnak tűnt volna - ahogyan azt _benito előzetesen megfogalmazta, mikor ismertette a belga viszonyokat -, ha nem láttuk volna Pesten azt a konténer szart, ami mellől indult a járat. Ahhoz képest ez teljesen pöpec volt, maradjunk annyiban. A transzfer-buszt megtalálni kettő pillanat volt, még egy korty vodka, slukk egészségtelen füstölgő szál is belefért az időnkbe, és ennek tetejében kb. fél óra alatt benn is volt velünk a belvárosban. Mivel annyira felkészültünk, megvolt a google által tervezett gyalogos útvonal a szállodáig kinyomtatva, a jó hír, hogy egyáltalán nem tévedett, tényleg itt voltunk percek alatt, ráadásul egy bazinagy óriáskerék az utcánk eleje, tehát elég jó célanyag mutatja az utat.
Ezután következett egy szürreális becsekkolás, amelynek főszereplője: a recepciós, akit szerintem láttuk már egy némafilmben, esküszöm. Vagy a Ponyvaregényben. Többen szétestünk röhögtünkben, mikor azt a helyzetet kezelte, hogy néhányan beszorultak a liftbe. Végül valahogy kijutottak, de mi hertelen felindulásból inkább felgyalogoltunk az ötödikre.
Az este már ránk telepedett, mikor lepakolás után utcára kerültünk, de mindenképpen akartunk belga sörözni még pénteken, szóval elindultunk a szálloda mögé, hátha kocsmákba ütközünk éppen. Ez így is lett, meg a Manneken Pis-t is teljesítettük hirtelen, az első sarkon konkrétan beleütköztünk a kerítésébe. A rá tekintő vendéglátóegységet megtiszteltük jelenlétünkkel, bár a pincér nem volt túl lelkes, mikor közöltük, hogy kiülnénk mindenképpen, egy menjetek, ha meg akartok fagyni mondat kíséretében fordult el, és onnantól következetesen szart is a fejünkre. De a kollégája megtisztelte kitartásunkat és bekínált bennünket egy annyira bitter, graipfruitossal, hogy azóta is keserű a szájpadlásunk, pedig már reggel van.
A pisilő kiffiú szobra állítólag a 14. századból eredeztethető, amikor is éppen valakik ostromolták Brüsszelt, és miután egy Juliaanske nevű gyermek lefülelte, hogy robbanószerekkel pakolták alá a városfalat, egy óvatlan pillanatban lepisikélte a gyújgytózsinórt, ezzel Brüsszel örökös hősévé avanzsálódva már akkor. 1690 környékén a balga belgák elkezdték felöltöztetni alkalmakra, de olyan szinten, hogy a mára már több, mint hétszáz viseletes göncét kiállították a városi múzeumban. Csak annyit mondok, hogy volt magyar népviseletben is, ez a huszárgúnya sem photoshop.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az első esténk remek volt, úgyhogy lelkesen állunk elébe ennek a szombatnak. A nap sajnos nem süt, de legalább nem is esik, most flea market az első cél, aztán Atomium, aztán Grand Place, és mindeközben hagyjuk magunkat sodortatni ebben a szimpatikus, waffelillattal teli városban, ahol belga sör kíséri minden léptünket-nyomunkat. Tetszik, amit eddig itt láttam. Ja, olcsóságra senki ne számítson itt, az nagyon fontos, mert ez nem Macedónia.
Köszönjük kedves brüsszeli olvasónk többszáz karakteres tipposzlopát, amit igyekszünk szem előtt tartani, ennek köszönhetően megvan a helyiek által kedvelt sültkrumplis, az esti, asztalon táncolós, ereszd el a hajamat hely, a kocsma, ahol _talán lehet kézimeccset nézni, de itt tényleg mindenhol fociultrák vannak, tegnap este például mi is beleszaladtunk egy hangosan hurrogó brigádba, az ő felcsendülő rigmusaikba is csudásan beleillett az általunk elhelyezett Veszprém-kiáltás, haha.
NordHedge Challenge in Brussel
És akkor challenge is van. A lényeg az, hogy nézni kell az Instagramunkat, ahova fossuk fel a fotókat folyamatosan. Aki szemfüles, az egyik-másikon kiszúr egy ismerős formát, mégpedig a tavalyi Aréna slágerjátékát, a NordHedges hűtőmágneseket. Megvan mindenkinek az? Nos, ha valamelyik képünkön kiszúrod valamelyik, vagy akár több játékosunkat hűtőmágnes formájában, kommenteld be Instagramon a kép alatt, hogy azon a képen hol vélsz felfedezni ilyen formákat, és ha te leszel az első, akkor csodálatos minőségű, választható színű, übermenő nyakbaakasztó üti a markodat. Érthető? Ready?
Hajrá Veszprém!