Míg Rasmussen tökéletesen felmérte szombaton is és vasárnap is, hogy hol vannak az ellenfél gyenge pontjai, ez Martínnak csak szombaton sikerült. Az egy góllal, valamint az idegenbeli góllal elveszített BL-döntők után van már hetesekkel elveszített döntője is az ETO-nak, pedig ebben a meccsben több volt, és kétszer is sikerült megnyerni. De aztán jöttek a dán svédjei.

Előrebocsátottuk, hogy a jobb védelmek döntőek idén, hogy az ellenfelet kevés gólon tartás óriási erény. De azért kevesen tippeltük volna azt, hogy 21 gól elég egy BL-döntőhöz. Márpedig elég. Csak úgy kell hozzá védekezni, ahogy az ETO tette. Meg a Budu. De még inkább az ETO.

Nem tudtuk, mire számítsunk a tét nélküli visszavágón, de úgy két percig volt kérdés a kimenet. A győriek úgy 20 perc alatt nem csak elrendeztek minden kérdést (vagyis azt az egyet, hogy szorosabb lesz-e a visszavágó, mint az odavágó), hanem egész egyszerűen megsemmisítették a Fradit.

A negyeddöntők visszavágói egy kivétellel teljes érdektelenségbe fulladnak, ami azért felvet egy-két kérdést.

Nagyon bölcs megállapítás a címbeli, és leginkább annak szól, hogy előzetesen azt vártam, hogy nem lesz döntés az első meccsen. Lett, de még hogy.

Bő egy hónap után újra lehet csajozni!

Utolsó csoportkör, minimális izgalmak, de azért egy fontos kérdés: lesz-e magyar magyarnak farkasa.

Ez a mai meccs bizony nyerhető volt, vagyis lett volna, de egy valami iszonyatos bénázásai miatt nem sikerült. És ez az egy valaki nem fehér felsőben volt ma.

A női csapatainknak már nyolc. Csoda kellene, hogy ne legyenek negyeddöntősök, még egy egymás elleni párharc is kinézhet.