Téli álmunk – már persze a női BL szempontjából – végre véget ért, de egy biztos, nem sokan számítottak arra, hogy a Fradi így fog belevágni a középdöntőbe.
Jól összerakott védekezés, lendületes és felszabadult támadás, kiegészülve Bíró Blani stabil teljesítményével. Bár a meccs elején még voltak apróbb gondok a Fradi védekezésével, ezeket a CSM nem tudta kihasználni. Jó volt látni, hogy a beálló körüli védekezés összeállt, Cvijics nem nagyon tudott szóhoz jutni, aztán az első félidő második felében már Pinteával próbálkoztak, azonban összességében ő sem tudott sokkal többre menni. A szoros, pozíciót tartó hatosfal – bármilyen furcsa is – úgy tűnt, meglepte a bukarestieket. Amit én személy szerint nem értettem, hogy Neagu és Lekic miért nem vállalkozott kintről többet ennek ellenére sem. Mintha mindenáron a beállóval szerettek volna kezdeni valamit, ami már tényleg az első percekben látszott, hogy nem igazán fog menni. Persze mi köszöntük nekik, hogy a taktikai rengetegben valahol, valamikor eltévelyedtek, vagy csak szimplán nem voltak átlövős hangulatukban. Ez azért nem jelenti azt, hogy rosszul játszottak volna, Neagu hét gólt lőtt, Lekic pedig hatot. Sokkal nagyobb gond volt részükről, hogy rajtuk kívül csak Pintea tudott négy, Cvijic három és Curea két gólt hozzátenni. Ezzel szemben a Fradi oldalán Schatzl nyolc és Klujber hét gólja mellett, Háfra lőtt ötöt, Kovacsics és Lukács négyet-négyet és még Klivinyi is hozzászólt a meccshez három góllal. Ebben van több előremutató forma és teljesítmény, ami nagyon fontos lenne a folytatáshoz, valamint majd a válogatott számára is (ugyebár március végén olimpiai kvalifikáció van).
Nehéz mélyebb, kimerítőbb fejtegetésbe belemenni egy ilyen egyoldalú mérkőzés után. Tényleg szinte minden klappolt az egyik, míg jóformán semmi nem jött össze a másik oldalon. Persze nem csak arról van szó, hogy a Fradi fantasztikusan játszott – ami egyébként igaz –, hanem a CSM fogalmatlanságáról is.
De azért én még kiemelnék egy-két dolgot, hogy a rég nem látott örömjáték ne sikkadjon el. Snelder hatalmasat ment, bár csak egy gólig jutott és nem feltűnően tevékenykedett a meccsen, de talán az egyik leghasznosabb tagja volt a ferencvárosiaknak. Amit védekezésben tolt, az már-már emberfeletti teljesítmény és a támadásoknál is fontos és hasznos munkát végzett az ellenfél falában. Több esetben is az ő zárásának köszönhetően tudtak bombázni kintről a Fradi átlövői. Szintén szívet melengető látvány volt, hogy Háfra és Klujber felszabadultan, bátran játszott, a fásultságnak – amitől a leginkább tartottam, hogy „átmentik” a tavaszi szezonra is – jele sem volt.
Reméljük mindez kitart a következő fordulókra is, többek között a jövő héti Esbjerg elleni idegenbeli találkozóra!
A fotókért örök hálánk Kovács Tamásnak (MTI).