Ez egy rövidebb posztocska lesz, de ha már a múlt hét kimaradt nem akartam, hogy emellett is szó nélkül menjünk el.
Az első félidőt csak félszemmel tudtam követni, de az eredmény alakulását tekintve a második játékrészre már „szabaddá” tettem magam és lehuppantam a tv elé, mondván ezt nem csak hallanom, hanem látnom is kell ahhoz, hogy elhiggyem, ami történik. Az első félidőben azért – a statisztikákon is végigfutva – ez a Rosztov borzasztó gyengén játszott, így várható volt, hogy ez végig nem fog így maradni, nem is maradt, de a Fradi még a sorozatos kiállítások és megtorpanás ellenére is tudta tartani magát.
Blani hihetetlen formában védett, nyilván volt, főleg az első harminc percben, olyan helyzet, amikor rossz lövések érkeztek a kapujára, de ezzel nem kell foglalkozni, méghozzá azért nem, mert kritikus pillanatokban és ziccereket is védett, úgyhogy hatalmas kalapemelés és az egész csapatnak egy nagy taps, ez most tényleg szép volt.
Nyilván voltak olyan elemei a játéknak továbbra is, amin bőven van még mit csiszolni, Kisfaludy például szerintem sokszor egyáltalán nem jól zárt, védekezésben pedig, amikor Szeny otthagyta, nos, akkor azért kicsit lejjebb csúsztam a kanapén. A középső védelem továbbra is van, hogy nem szuperál, plusz ma Szöllősi-Zácsik hiányában kintről egyedül Bölk volt veszélyes, ez azért nagyobb csapatok ellen kevés lesz, az tuti. Klujber játékát én továbbra is súlytalannak tartom, oké, ő lőtte be az életmentő gólt, de ettől még nem volt ma (sem) jó.
A török játékvezetőknek pedig innen is üzenjük, hogy köszi azért az utolsó orosz támadásért. :D
Ezzel a legutóbbi két BL-meccsel kezdem kicsit átértékelni a Fradit, már a tekintetben, hogy mire számítottam előzetesen és a dortmundi meccs alapján erre a szezonra tőlük, maradjon ez így, legyen tartása a csapatnak, Grbics legyen ennyire harcos és bátor és akkor talán nem lesznek nagy gondok a következőkben sem.
Képek: EHF CL Facebook-oldala