Október 19-én lesz hét éve, hogy elindult a Hatosfal, és bár a boldog békeidőkben félévente volt egy nagyszabású bloggertali jellemzően Pesten, azon általában csupán _benitoval képviseltük magunkat. Pedig nagyon tüchtig kis bulik voltak, és hát a humán alap adott volt majdnem az elejétől, Room303 az első pillanattól kezdve, de a jelenlegi többiek is maximum 1-2 éves késéssel csatlakoztak be, szóval mondhatjuk, hogy a csapat gerince az elejétől fogva így állt össze. Voltak költözések (de még mennyi), hullámvölgyek, volt olyan is, hogy közel volt a vége, de valahogy állva maradtunk, és mikor már tényleg megelégeltük a multiknál jellemző sanyarú blog-sorsot, a kiszolgáltatottságot, egy huszáros kanyarral saját lábra álltunk. Bizony. Ennek is van már vagy három éve, de most nem ez a lényeg.
Az elmúlt hét év során számtalan kísérletet tettünk arra, hogy valamilyen formában szétzúzzuk az arcunkat közösen, de eddig egyszer sem valósult meg ez a csodálatos terv. Na de most.
Az utolsó néhány évben már annyira komoly szereplői lettünk a kézilabdával foglalkozó magyar blogok piacának (háháhá), hogy valódi, tényleges támogatóink is akadnak. De tényleg, halál komolyan. Pont itt a helye annak, hogy megköszönjük nekik a belénk feccölt bizalmat, elsősorban Veszprém Városnak, illetve több piaci szereplőnek is hathatós szerepe van abban, hogy értékes nyereményekért tudunk játszatni benneteket, az olvasóinkat, hiszen ezek az ajándékok nyilván nem az égből pottyannak. Sokáig a NordHedge állt mögénk ilyen jellegű segítséggel, most a Man at Work jelentkezett támogatónak, de természetesen mindig nyitva áll a virtuális irodánk ajtaja, ha további jófej szervezetek, cégek, kocsmák, hotelek vagy magánszemélyek úgy gondolják, hogy jó amit csinálunk, és ők is csatlakoznának. Mert a sport összeköt és mert adni tök jó.
Most először engedhettük meg magunknak, hogy kicsit kényeztessük a szerzőinket, úgyhogy eldöntöttük, hogy egyszer élünk, márpedig most dőzsölünk közösen. Amikor befoglaltam a nagyszerű Oliva Hotelben a szobákat, kicsit sajnáltam, hogy veszprémi vagyok, ha értitek. De tényleg csak kicsit, aztán eszembe jutott, hogy bármikor bemehetek kajálni, akár menüre, akár családi innepségre, vagy csajos karácsonyra, szóval bármikor. És rögvest kisimultam. Mert az Olivában alvásnál csak az Olivában evés a jobb móka.
Lehet engem elfogultsággal vádolni, hogyne, hiszen mindkét séfet régóta bírom, de azért azt kívülállóként is nehéz elvitatni, hogy a meglehetősen gyakran megújuló étlap mindig szolgáltat valami fantasztikusat. Soha, sehol nem ettem még olyan málnakrémlevest, mint amit málnaszezonban ott adnak, az ember simán desszertnek is ehetné (eszi is), ha nem élvezné annyira, hogy az étlapon levesként van. A csokifagyi mondjuk ebből a szempontból nem annyira igazolja, de mindegy. A mostani kedvencem a tejesborjú gerinc, borsóvariációkkal, ezt nem kell nagyon magyarázni, gondolom el tudjátok képzelni, ahogy a zsenge borsó héjában, mellette a zöld hab összesimul a szájban, és ráolvad az amúgy színében és megjelenésében a szűzre nagyon hasonlító, szétporladó húsra. Isteni, na. A csokibomba pedig egész egyszerűen a gasztronómiai merénylet legmagasabb foka. Áradozom itt a konyháról, pedig nem is ettünk eme jeles alkalommal - illetve reggeliztünk, na - de higgyétek el, tudom miről beszélek, amikor állítom, hogy muszáj mindenkinek életében legalább egyszer kajálnia az Olivában. A képeket a honlapjukról csórtam (és Melczer Zsolti csinálta őket), ha jól emlékszem ez a fincsiség itt lenn libamáj-torta, rajta lilahagyma-zselével, húúú. Na befejezem.
Hotelként is ötöst adunk, persze veszprémi szemnek nem szokatlan az a milliő, ami belengi az Oliva kisebb és nagyobb belső és külső tereit, megszólít a múlt, miközben ódon macskakövek képeznek bájos ellentétet a modern, letisztult berendezésű szobákból kilépve. Sok üveg, hogy a fény zavartalanul áradjon be, kis zegek és zugok mindenütt, a magas falakkal körülölelt belső udvarokba mindent bevilágít a szeptember végi nap melege, a falon városi vonatkozású képek tömkelege, Veszprém érdekesebb épületeinek grafit rajza, a régi Buhim utca, csaknem úgy érzed, hogy rádlehel a történelem. Nem lehet nem szeretni ezt. A mára már húsz szobás Hotelt - wellness részleggel, de erről nem tudok nyilatkozni -, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki Veszprémben szállást keres. Általában itt kégliznek a bírók a nemzetközi mérkőzések alkalmával, az Oliva és a szintén méltán népszerű Betekints a két kézilabdás szállás a megyeszékhelyen. De mivel ott nem volt szabad szoba, arról majd legközelebb emlékezünk meg.
Na de térjünk vissza a lényegre, a Breszt elleni mérkőzést a város egyik legújabb vendéglátóhelyén, gyakorlatilag a veszprémi kézilabdázás fényes múltjára épített Grundban tekintettük meg, miénk volt a különterem, és ide terveztük a vacsis ivászat elnevezésű tevékenységünket. Nagy bánatunkra szögedi szerzőpajtásunk Vautor végül nem tudott részt venni a rendezvényen, pedig azt ígérte, Bajusz Sanyi mezben érkezik meg. A Grund amúgy elbír mindenféle mezt, az ember csak bámulja száját tátva, hogy honnan ez a rengeteg, és hogy amíg nem voltak kicsapva a falra, addig mégis hol férhettek el? Persze rengetegen adtak hozzá a nyitás óta ehhez az emberfeletti gyűjteményhez, mint pl. a neves Fireballs egyik alapítója is, természetesen, de akkor is. Gyönyörű az egész, és döbbenetes mennyiségileg, mindenképpen javasoljuk áttekintésre.
A kaja szintén rendben volt, többen ettek burgert, én mondjuk mustáros flekkent, az is pöpec volt teljesen. Ár-érték arányban kirívóan pozitív az összessített véleményünk, és több pajtás elájult már eleve attól, hogy Krusovice az egyik csapolt sör, szóval ez is 5-ös. Családosan érkezett a többség, ebből fakadóan volt egy nyolchetesünk is, hehe, aki simán bírta azt a 6-7 órát, amit értekeztünk közösen. Meg piroslapot mutogattunk egymásnak serényen, mert elmondani sem tudom, mennyire fura érzés volt a bíró pajtásunk lapjait fogdozni, hármasvédőként viszonylag gyakran kaptam ilyet, és most jöttem rá, hogy soha az életben nem volt még a kezemben. Ez is pipa tehát, a kép a Grund saját fb-oldaláról van.
Az értekezlet konkrét eredményeiről nagyon röviden:
- megpróbálunk idén összehozni egy Fradis aloldalt,
- _benito posztot fog írni nemsokára,
- fingunk nincs, hogy ki írja a Győr meccseit majd, mert a győri szekció lassan átmegy ffi-posztolóba, haha,
- senki sem csinálja meg helyettünk a fapakolást.
Na szóval mondhatom, hogy ez a keresztelő remekül sikerült, mindenképpen beújítunk egy rendszeres összezörrenést, igyekszünk minden alkalommal máshova menni, hogy igazi sportturisták is lehessünk, és megírjuk a személyes tapasztalatainkat. Veszprém remek házigazda volt és a csapat is nyert. Szavunk nem lehet.