Mondotta Elek Gábor. És valóban!
Nem mondom, kellett rá kétszer aludni mire eljutottam oda, hogy akkor most írjunk is erről a hétvégi Vipers elleni visszavágóról valamit. A kápéban már ugye kifejtettem, hogyha a Podravka és a Metz is - kiemelve, hogy két, képességben és erősségekben is teljesen más (mondhatni két véglet) csapat - képes volt arra, hogy Lökét semlegesítse (ergo kihúzza a vipera méregfogát), akkor miért ne lehetne erre képes a Fradi? Vagy, ha nem, akkor mi a baj? Ezekre kerestem és keresem azóta is a választ. Hát meglássuk, mi sül ki belőle, bár nagyon nem akarok belemenni mert csak megint felhúzom magam, és jelenleg sem alkohol, sem benzodiazepin tartalmú szerem sincs itthon...
Kilgore kolléga hozta a hírt (meg a képet is, lásd alább), hogy a fogadóirodák - számomra megmagyarázhatatlan módon - a Fradit tartották hazai pályán esélyesnek. Hogy ezt miből szülték nem tudom, lehet arra gondoltak amiben mi mindannyian bízni mertünk; hogy talán a csapat megtáltosodik és ha nem is hengerel, de legalább kínkeservesen kibrusztol egy győzelmet (bár én a legvadabb álmaimban is max egy ikszet mertem csak adni magunknak).
A mérkőzés előtt jött a szokásos bullshit, meg előre magyarázkodás (bocsi, de én ezt amióta kézilabdát nézek, minden olyan meccsen ahol ott ólálkodik a csúfos vereség villogó szemű szörnye, mindig ezt hallom az edzőktől, amolyan vereséget magyarázó okként); hogy hát lázasak vagyunk, betegek vagyunk, hasmarssal küzdünk és a gatyában rajzol a vége... Ha jól értettem akkor Tóth Niki fáradásos talpcsonttörést szenvedett, Bíró meg belázasodott, és még talán volt valaki harmadik valami harmadik nyavalyával. Hát Tóth Niki esetében kérdőjellé görnyedtem, wtf?!, azt meg hogy? Lehet én misztifikálom túl, de ha egy 18 éves játékosnak már most ilyen problémái vannak, akkor vagy az ő fizikai adottságai nem alkalmasak erre a sportra, vagy kurvára nem az ideális edzésmennyiséget kapja. Jelen esetben nyilván az utóbbi a jobbik eset, de az is elég szomorú.
Az első félidő és a mérkőzés első találatát is Klujber hetese jegyezte, a védekezések egyik oldalon sem voltak toppon, csak úgy röpködtek a sárgák és a kiállítások (Kovacsics és Tomac már az első félidőben összeszedte a második kétpercét), és hát igazából bőven hagyott kívánnivalót a két bíró egész meccsen való ténykedése is. Nem, nem csalták el mielőtt erre hegyeznénk ki, hanem egész egyszerűen szar volt az aznapi munkájuk, úgy ámblokk. A mérkőzés elején kifejezetten következetesen fújtak, aztán szétestek, aztán néha értelmesek voltak, majd hol ide, hol oda fújtak, majd kompenzáltak, aztán kezdődött megint minden elölről. (Igazából kicsit tartottam is tőle, hogy pont erre a mérkőzésre sikerül majd delegálni két, bizonytalanságtól túlfűtött bírót.)
Amilyen szörnyen kezdődött a mérkőzés a védekezésünk szempontjából, a 15. percben mikor Sneldert Pásztorra cseréltük, úgy kezdett valami biztató összeállni, és mintha csillant volna valami fény az alagút végén. Ezt sikerült elrontani azzal, hogy Elek tadiciset játszott és indokolatlanul esztelen forgatásba kezdett elöl, támadásonként variálva az embereket. Nem tudom mi szükség volt erre, mint ahogy arra sem, hogy az amúgy tök vállalhatót nyújtott Christensent miért kapta le miután kiharcolt egy kiállítást honfitársai ellen.
A második félidőnél már nagyon nem is jegyzeteltem semmit, csak annyit, hogy Sulland genya módon többször ráugrott a védőjére (azt hiszem Mártonra), a védekezés amolyan "álljatok fel, azt majd lesz valami" módon működött. Igazából ami egészen elképesztő volt számomra azok a két méteres fesztávolságok voltak a játékosok között, ami az általános iskolai tornaórákat idézte, mikor karnyújtásnyira kellett állni egymástól, hogy ne üsd meg a másikat. Nem értettem ezt a széthúzott védekezési formát, lábbal azért még mindig jobbak a norvégok, lássuk be, ez a védekezési forma maga a kánaán nekik.
Állítólag készültünk Lökére. De mi lett volna, ha nem!? Nem tudom mi volt a koncepció, szerintem szimplán semmi, vagy max annyi, hogy valahogy fogjuk meg azt jó'van. Semmi kommunikációt nem véltem felfedezni a hármasvédők között, pedig azért Snelder és Szekeres már pár meccset letolt együtt, mégis úgy álltak ott egymás mellett, mintha két vadidegent hívtunk volna be az utcáról, hogy na tessék, védekezz Löke ellen. Tök felesleges kilépéseik voltak, mintha félreértelmeztük volna a dolgunkat: nem a Sulland-Arnzten párosra kell(ett) kilépni, hanem Löke elé állni és a vonalon tartani.
Elképesztő, hogy még egy Podravka is jobban tud nálunk védekezni. Hogy mi a különbség a két csapat között? Először is az, hogy míg ők tudnak védekezni, addig mi nem. Mi rendszeresen fegyelmezetlenségekből kapjuk a kiállításokat (visszarántás, mezhúzás, miután a játékos már megteremtette magának a helyzetet, akkor ütünk rá stb.) ami arra enged következtetni, hogy nem feltétlenül vagyunk tisztában azzal, hogy mit és meddig szabad csinálni. Ezt fokozza az is, hogy rizikómentesen játszunk (elöl is), csak a tutira megyünk. És akkor még ugye nem is beszéltünk a 19%-os kapusteljesítményről sem - ami szintén vesszőparipája idén a Fradinak -, és azt is Szemerey tornázta fel átlagos védésekkel. Az egyetlen pozitívum Klivinyi küzdőszelleme volt számomra.
Jelenleg úgy érzem, hogy ez a Fradi ami maradt is benne, az is szétesett, persze lehet várni majd Szucsánszki és Hornyák visszatérését, de nem hiszem, hogy beljebb lennénk velük. Szó volt arról, hogy két klasszist igazolnak majd. Remélem az két klasszis hármasvédő lesz, mert abból úgy érzem, nem elég az a négy játékos.
Hogy mit várok a Metztől? Ha tízen belül megússzuk, az már nekünk lesz hízelgő.
Fotók: ehfcl.com, meg Kilgore kolléga