Ízfokozók

Vannak olyan mérkőzések amiktől nem tudjuk, hogy mit várhatunk. Kétféle érzéssel ülünk le ilyenkor: vagy pozitív, vagy negatív. Az utóbbi időben a Fradi gondoskodott róla, hogy többnyire negatív érzésekkel, félelmekkel kapcsoljunk oda a meccseikre, vagy menjünk ki őket élőben megnézni. Az utóbbi időben tendencia lett az ötlettelen támadójáték, hogy nem igazán van védelem, és a kapusteljesítmény is hagy némi kívánnivalót maga után. A bajnokságban is a szurkolók már csak az alsóházi csapatok ellen mehettek biztosra, a velük egyszintű vagy jobb csapatok ellen már-már borítékolható a pontvesztés lehetősége. A BL sem úgy indult ahogy azt vártuk, rögtön egy ordas nagy pofonba szaladtunk, holott a Viperst azonos szintű csapatnak tekintettük, a Metz ellen is 15 percig ment a játék, utána esély nem volt a fordításra, és a felzárkózás is inkább a franciák kiengedésének következménye.
No, hát így nem igazán volt bennem semmi pozitívum, hogy mi lesz ez ellen a Podravka ellen, akik a múlt hétvégén elkapták a Viperst, ezzel alaposan belerondítva a Fradi továbbjutási lehetőségeibe. A két forduló tétmeccs lett, aminek az első felvonásást a Fradi nyerte.


Az érdi kapukat a horvátok avatták fel. Megtudhattuk a norvégok elleni sikerrecept titkát is; 28 (!) labdát kapott Löke a Fradi ellen, így csak egy cél volt azon a mérkőzésen: Löke körül a levegőt megfojtani. Hogy ez miért az előzetesen csak sereghajtónak várt horvát csapatnak jutott eszébe és nem nekünk, két magyarázat lehet: vagy lebecsültük már előre a norvégokat, vagy Löke sérülésével (ami aztán mégsem lett) teljesen elengedtük a beálló körüli védekezést, mondván, ott úgysem lehet baj. Hát nem így lett...

Az első félidő nem kecsegtetett sok jóval, ugyanazt láthattuk amit eddig is, a horvátok pedig egyértelművé tették, hogy ellenfelek lesznek, és győzni jöttek. A védelmük szervezett volt - ellentétben a zöldekével - és néhol bizony nem mellőzték a durvaságot sem, ebben Dzono járt az élen aki aztán szépen ki is pontozódott már az első félidő végén, és itt volt az a pont ahol a Podravka védelme szétesett. De ennyire még ne szaladjunk előre.

Én továbbra sem éreztem szervezettséget a Fradi játékában, sem elöl, sem hátul. Újfent azt láthattuk, hogy majd Háfra vagy Klujber megoldja, önszervező folyamata van a támadójátéknak, ami azon alapul, hogy a játékosok már ismerik egymást, de nem látni figurát emberelőnyre, vagy emberhátrányra. Utóbbinál az a fegyver, hogy majd Klujber kifele megveri a védőit és betörésből gólt lő, előbbinél meg reménykedünk, hogy mindenki odaér az ellenfél játékosára.
Elöl borzasztóan hiányzik egy használható beálló, Snelder messze van attól amit megszoktunk, Pásztor aztán a végén a szétesett podravkai falban már ügyeskedett, de nincs nagy BL-rutinja, és mintha az ő játékára nem is építenénk semmit, kicsit olyan mintha csak azt a szerepet töltené be elöl, hogy amíg fent van addig is Snelder pihenhet. Ennél azért szvsz többre használható, korosztályának mégiscsak egyik klasszisa, mégis a riválisnál (Loki) játszó Tóvizi mintha már előrébb lenne. Beállójáték nélkül pedig elég nehéz lesz, a visszavágókon nem biztos, hogy elég lesz az ami tegnap, sőt.
Védekezésben nincsenek minőségi hármasvédők, vagyis Snelder és Csiszár-Szekeres neve elvileg ezt ígéri, de mégsem, hisz mindkettő még csak keresi a formáját, és ez nemhogy F4-ra, de a legjobb 8-ra is kevés lesz.

Visszatérve a mérkőzésre: kapufa kapufát követett mindkét oldalon, és most bekövetkezett egy változás az eddig megszokott játékhoz képest: a Fradi a 15. perctől nem összeesett, hanem magára talált. Elek az időkéréseknél úgy tűnik új pedagógiát választott, és végig simogatta a fejeket - bár az utolsó időkérésnél kiesett ebből a szerepből. Az emberhátrányokat kapott gól nélkül nem úsztuk meg (de talán mintha emberelőnyből is lett volna erre példa), végül a podravkai kiállítások a mieink felé billentette a mérleget, és 17-17-tel lehetett fordulni a második félidőre.

A második félidőben a 36. percig fej-fej mellett haladtak továbbra is a csapatok (21-21), de a horvátok Dzono kiesését hátul már nem bírták el, a kiállítások miatt a henteskedést is visszavették aminek következménye lett, hogy a védelmük felhígult és a 42. percben már 26-22 volt ide, és ezt az előnyt sikerült végig megtartani, növelni.

Mindenképp a második félidő - meg úgy az egész mérkőzés - nagy pozitívuma volt Debreczeni-Klivinyi játéka, akivel szemben túlzónak éreztem a negatív kritikákat, ami már-már boszorkányüldözésbe kezdett átcsapni. Azért ennyire rossz nem volt, nem komplexen a játékával voltak gondok, hanem a vállát féltette, de úgy tűnik, hogy most juthatott el arra a pszichés pontra ahol ezt elengedte, és bátran vállalkozott, aminek az eredménye egy 100%-os 4/4-es mutató lett, és hátul is önmagához képest előrébb lépett. Ehhez csatlakozott Kovacsics is a maga 7 góljával és az éledező vezérszerepével. A végeredmény 37-31 lett a Fradi javára.

Utószó:

Ha jól emlékszem nem játszott Tóth Niki, Bánfai és Christensen sem, ami számomra azt üzente, hogy Elek tutira ment, és az előző szezon(ok)ban bevált játékosaihoz nyúlt. Tóth Timi szerint a lányok ma nagyon akartak, szerintem eddig is, csak én úgy érzem, hogy taktikailag nincsen felkészítve ez a csapat, az alapanyag adott, és a Vipers ellen sem azt láttam, hogy ne akartak volna, hanem csak egyszerűen semmi válasz nem volt Lökére, és a Metz elleni utolsó percek is azt mutatták, hogy bár már eldőlt a mérkőzés, de ennek ellenére is faragni akartak a különbségből.

Azt mondják a két pontot nem kell magyarázni, én azért mégis megteszem, és óvatosan bánok ezzel a győzelemmel. Nem a Fradi támadt fel a poraiból, hanem az előző két csapathoz képest egy lényegesen gyengébb ellenféllel szemben lépett pályára. A 31 kapott gól még ettől a Podravkától is rengeteg, különösen úgy, hogy Elek azt nyilatkozta, hogy nem lesz 30 kapott gól. Az első felvonást megnyertük, a második lehet, hogy keményebb lesz, ha Dzono visszavesz a durvaságból - és nem állíttatja ki magát az első félidőben - ez a horvát védelem okozhat gondokat a visszavágón. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy legalább a Vipers ellen kell egy hazai győzelem vagy egy döntetlen, hogy az őszi szezont legalább jobb szájízzel zárjuk.

Képek: ehfcl.com