Két oldalról is mély nyomot hagytak bennem megint a Fradi fiataljai. Először is, Elek a meccs előtti nyilatkozatában büszkén hangoztatta nevelői-pedagógusi magasztos szerepét, mely szerint a rengeteg fiatal mentálisan még nem jár ott, ahol kéne. Erről nem is szeretnék több szót ejteni, már kifejtettük, hogy ez az állítás mennyire állja meg a helyét. Másodszor pedig, múlt héten Háfrától várta mindenki a csodát, most pedig Klujbertől. Az előző mérkőzésen Háfra Noni tíz gólt szerzett, ezen a mai találkozón Klujber Keti tizenkettőt. Akkor most mi van?!
De lépjünk is ezen túl. Beszéljünk inkább arról, hogy a Fradi körülbelül 15+5 percig működött. A védekezés igen komoly gondokkal küzdött. Beleégett a memóriámba az a sok nagyon hasonló jelenet, amikor a középső védők egyszerűen nem értek oda a franciákra. Az egy dolog, hogy Perederiy igencsak jól helyezkedett, hatékony előkészítő munkát végzett, de múlt héten nem Heidi Löke volt talán a legnagyobb probléma?!
A támadás talán egy fokkal jobban működött, bár ezzel kapcsolatban is erősen vegyesek az érzéseim. Egyrészt a már fentebb leírt oknál fogva. Másrészt azért, mert a meccs nagy részén egy elképzelés nélküli keresztezgetést toltak. Amihez az időkérések során Elek csak annyit tudott hozzátenni, hogy „csináljunk keresztet!”.
Bár a beállókat forgatta Elek, és néhány esetben nagyban nekik köszönhetően sikerült közbelőnie Kovacsicsnak vagy a hatosig betörve lövésig jutnia Klujbernek, különösebb extrát nem láthattunk.
A szélsőkhöz nagyon kevés labda ment le, bár ez talán betudható az elején több elszalasztott helyzetnek.
Elkeserítő volt azt látni, ahogy fejvesztve nagyon akarnak a lányok. Egy szétesőfélben lévő, konkrét stabil háttér nélküli csapat képét keltették, megint, ami képtelen megújulni egy-egy nehézség láttán. Az akarat megvan (ha Elek mentális fókuszáltság című problémáját az egész csapatra kiterjesztenénk, akkor sem állná meg a helyét), a fizikai erő már kérdéses, de talán a legnagyobb gond, ez az elveszett hajsza, amivel immár másodszorra kellett igencsak nyers formában szembesülnünk.
Ami pedig végleg kivágta a biztosítékot: Tóth Timi a végén közölte, hogy Mayonnade nagyon jól forgatta a csapatát. Én legalább ugyanannyi, de inkább több olyan játékost számoltam a Metz részéről, akik végigtolták az egész meccset.
Laura Glausernek pedig mielőbbi gyógyulást kívánunk, reméljük, nem lesz annyira komoly az sérülés!