A Fradi már a hazai meccsén sem számított túl nagy esélyesnek, és miután háromgólos vereséggel végződött az itthoni találkozó, túl sok remény nem maradt a továbbjutásra. Arra viszont nem hiszem, hogy sokan számítottak volna, hogy ekkora daráló lesz a vége.
Tény, Ambros Martín jól ismeri Elek Gábort és taktikáját. Az is tény, hogy nem feltétlenül várható el a fiatal játékosoktól, hogy ilyen szinten mérkőzéseket döntsenek el. Viszont a korábban már többször átütő formát mutató fiataloktól pontosan egy felszabadult játék lett volna (el)várható. Persze, Háfra bevágott hét gólt, de a meccs összképét tekintve ez szinte fel sem tűnt, mivel a Fradi támadásai továbbra sem voltak átütőek. Az egyetlen igazi megoldást a gyors gólok, a lerohanások jelenthették volna, hiszen láttuk, hogy mennyire szenvedtek az oroszok fala előtt, mindkét meccsen.
Egyáltalán az is csoda, hogy Háfrának sikerült hét átlövésgólt szereznie. Klujbert nem is tudom hányszor sáncolták le. No és persze a beállós tevékenység sem volt brilliánsnak nevezhető. Egy ilyen megtermett falat szét kell szedni. Ezt egyrészt gyors labdajáratással, jó ütemű húzással, keresztekkel lehetne elérni, viszont azok sem érnek túlzottan sokat, ha nincs hozzá normális zárás. Egy szó mint száz, nem ment a támadás. Most sem.
De ami igazán betett, az a körülbelül 10 perces gólcsend volt a Fradi részéről, míg a másik oldalon megjelent a pályán Vjahirjeva, aki kapásból összehozott a Rosztovnak 2-3 hetest, körülbelül ugyanennyi tiszta helyzetet és ő maga is betalált. És egyébként is, a meccs egészén Abbingh parádézott, ellene sem sikerült igazán ellenszert találni.
Amikor már ténylegesen elúszottnak tűnt a meccs, Elek berakta a fiatal sort. Persze így még nagyobb lett a különbség, viszont abból a szempontból érthető volt ez a döntése, hogy Pena és Kovacsics lesérültek. És persze a fiatalok rutinszerzése szempontjából ez a 15-20 perc is számít.
Mindenki azt mondogatta, hogy a Fradi most odaérhet a Final4-ba, ez újra nem jött össze, s talán sokkal simábban, mint azt vártuk volna a február-március időszakban néhányszor előhúzott játékuk alapján. De valahogy úgy tűnik, a Fradi megijed a nagy nevektől, talán az egyetlen kivétel az ETO, mert szerintem ennél többet és jobbat is össze tudtak volna hozni két mérkőzés alatt.