No, hát nagy csinnadrattával elkezdtem foglalkozni a másodvonallal is, aztán amekkora lendülettel belekezdtem úgy ki is fingott a projekt átmenetileg. Az elmúlt hetekben nem nagyon tudtam figyelni sem a BL-t, sem az EHF-Kupát, de most már talán sikerül érdemben követnem őket. No, lássuk, hogy mi is történt azóta.
Volt tanárom szavai jutottak eszembe ezen forduló kapcsán, miszerint az oroszok ellen a nyolcvanas években szinte sosem tudtunk nyerni, semmilyen sportágban, és ez szurkolóként olyan szintű kisebbségi komplexust váltott ki belőle, amit a mai napig nem is tudott levetkőzni, így ha oroszok ellen játszunk nem is nagyon bízik a győzelemben.
FKC
Először is a Lipcsét 34-21-re megverték, ráadásul idegenben. Bár erre felhívták a figyelmemet, még itt a kommentekben, hogy ez a Lipcse nem az a Lipcse, amit mi úgymond megismertünk, meg azt én is tudtam, hogy 8-10 játékossal tudtak csak kiállni, de akkor sem tudok mást mondani, hogy ez a németek részéről elég gáz, nekünk viszont nagyon jó!
Aztán jött két meccs a Bresttel, akik annyira kimagaslodtak az első két fordulóban a mezőnyből, hogy ott azért rágtam a körmömet, hogy mi lesz a végeredmény. Aztán legnagyobb megdöbbenésemre jött az SMS, hogy döntetlen, de megnyerhettük volna. Pozitívnak érzem a Brest elleni mérleget, annak ellenére is, hogy mindkét mérkőzést megnyerhettük volna..
A statisztikákat és a góllövőket elnézve azt hiszem hátradőlve kimondhatjuk, hogy a fehérváriak komolyan vették a dolgukat, és nekem nagyon tetszik, hogy a gólok felét a két átlövőjük, Bandelier és Gjorgjevszka lőtte, azaz van átlövőjátéka a fehérváriaknak.
A hétvégén jött a kubanyi meccs visszavágója, amit úgy ültem le megnézni, hogy tudtam az eredményt, így csak figyelni kellett a hibákat. Az első 10-15 perc annyira meggyőzően indult, hogyha nem ismertem volna az eredményt, simán el is hittem volna, hogy ez meg lesz. Az oroszok ahogy Siti Bea is fogalmazta, döbbenetes, hogy mennyire nem tudtak visszaérni, kontrákból és lerohanásokból éltünk. És talán ez is volt a kulcsa a mérkőzésnek orosz szempontból, hogy ugyan partiban voltunk velük, de felállt fallal szemben nagyon nem ment, és emellett Kalinyina is elkapta a fonalat a kapuban. Fura az eredmény, hisz ekkora különbség nem volt ezen a mérkőzésen a két csapatt között, talán a legnagyobb problémája a fehérváriaknak az lehetett, hogy a két átlövőjük nem tudott egyszerre jó teljesítményt nyújtani, Gjorgjevszka az első, míg Bandelier a második félidőben szórta csak meg magát, a végére pedig mindenki elfáradt, a harcosság elfogyott, a vége pedig így 31-24 lett.
Az FKC így nem jut tovább a negyeddöntőbe.
ÉRD
No, hát a Bietigheim ellenit nagyon vártam, itt is, meg magamnak is a csoportkör rangadójának harangoztam be. Ehhez képest Klivinyiék döbbenetesen egyszerűen elkalapálták őket, én pedig vakartam a fejemet, hogy tényleg ez volna az a csapat akik BL favoritok szeretnének lenni? Nyilván idejük van rá még bőven, de azért na, nem ezt vártam tőlük. Szabó Edináék akkor 20 percet játszottak jól az első félidőben, jött egy pár perces zárlat, és akkor pikk-pakk el is úszott a 6-7 gólos előnyük. Jött a félidei szünet, ekkor helyrerakták magukat, meg a Bietigheimet. A 10 percnyi zárlat ellenére az érdiek maximálisan felkészültek az ellenfélből.
És itt akkor ki is térnék a zárlatokra, mert azok bizony vannak, és engem határozottan emlékeztet a Fradi tavalyi formájára. Otthon meggyőző győzelmek, idegenben remegő kezek, és vereség olyantól akit otthon simán elkalapálnak. Ez mondjuk valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem egyedi betegség, minden csapatunk küzd ezzel, amit tényleg jó lenne már orvosolni.
És pont ez volt az oka a Rosztov elleni visszavágónak is. Az a baj, hogy az érdieknél ez a zárlat nem azt jelenti, hogy hibázgatnak, kapnak egy-két gólt, aztán lendül egyet a játék, hanem ténylegesen megáll a játék akár 10 percre is, és ennyi idő pont elég az ellenfélnek arra, hogy jól elhúzzon.
Az első félidőben nehézkesen indult a gólgyártás, majd végül egészen jól sikerült meccsbe kerülni, ki is tartott ez a félidő végéig, de aztán a második félidőben Lundéék szépen felőrölték Klivinyiéket és elég sima lett a vége (19-30). Ami még szembetűnő volt az érdi védelemben, hogy míg a kettesek végig mozogtak, ütköztek, követték ellenfelüket, addig a hármasok többnyire egy helyben védekeztek, ami egy mozgékony Barbosa-Vjahirjeva duónak nem jelent akadályt, akkor és annyiszor jártak oda gólt lőni ahányszor igazából akartak.
Hétvégén Bietigheim elleni visszavágó.
Fotók: www.albakezi.hu; handballerd.hu