Nos, először is nagy pacsi az EHF-nek azért, hogy a másodvonalat is így felkarolta. Csak pozitívumokat tudok eddig zengeni róla, és legfőképp a lebonyolítása miatt. Bár az elején mikor láttam, hogy a főtábla hogyan fog kialakulni, az első gondolatom az volt, hogy „bazdmeg, ezt nehezebb lesz megnyerni, mint a BL-t”, mert indokolatlan és értelmetlen volt számomra ez a selejtező előselejtezőjének az előselejtezője -féle katyvasz amit már szeptemberben elkezdtek 42 csapattal, és azt sem értem, hogy a címvédő mi a fenéért nem indulhatott volna alanyi jogon, de mindegy, a lényeg, hogy sikerült 16 csapatot összekaparni, és ellentétben a BL mezőnyével, itt viszonylag tényleg nyugodtan kimondható, hogy azok kerültek be akiknek helye van. Nagy előnye ennek a lebonyolításnak még, hogy így a „kicsik” is megtapasztalják, hogy milyen is lenne a mainstreamben kézilabdázni (sorozatterhelés, F4, utazások stb.) és talán ha feljutna jövőre innen valaki akkor lehet nagy meglepetéseket tudna okozni.
Én a magam részéről az újdonság varázsa miatt jobban is vártam mint a BL-t bevallom, meglátjuk, hogy nyáron milyen lesz a szám íze. Itt amúgy most le is fektetném, hogy idő és energia hiány miatt nem mindig lesznek posztok, hisz a férfi VB után folytatódik a BL is, és ugye az a fő profilunk, jelenleg ezt az EHF-kupás rovatot magánakció keretén belül egyedül viszem, úgyhogy előre is bocsi, ha kimaradna néha-néha egy-egy írás. Továbbá egy poszton belül foglalkoznék mind a fehérvári, mind az érdi csapattal. Akkor kezdjünk is bele.
FKC-Kubany
A fehérváriak ellenfeléről nem igazán tudtam semmit, sőt inkább nem tudtam semmit, azt leszámítva, hogy ez az új Trefilov székhely, a játékosok zömét ex-Asztrahanocskások alkotják. Általában Trefilov csapatait nem szokták túlzottan menedzselni, mindig a semmiből épít várat magának az öreg, és a menedzselés hiánya miatt csúcsközelben kifing a projekt. A játékosok között megtalálhatjuk a Zsilinszkajtye-ikreket, a tavaly a mi bajnokságunkban légióskodó Liscsevicset és az anno a válogatottunkat sokat megszóró jobbszélső Uszkovát is.
Csak az eredményről tudok beszélni, mert nem láttam a meccset, és nem is tudom, hogy mikor fogom tudni pótolni, ha egyáltalán fogom, úgyhogy most érdemi hozzászólásom nincsen, de a fentiek ismeretében azt hiszem, hogy vállalható eredmény a hazai 31-26, főleg úgy, hogy egyik fehérvári átlövőtől sem voltam soha elájulva és a kispad vékonysága miatt is ez egy szép eredmény. Kiismerhetetlen számomra ennek a csoportnak (B-ben vagyunk amúgy) az erősorrendje, mert elvileg a Lipcsének kéne itt favoritnak lenni, ehhez képest a Brest szárazon elpicsázta őket tizenkilenccel ami egészen döbbenetes (az első félidőben csak hat gólig jutottak) és nagyon égő egy BL-ből jött csapatnak... Hogy a németeknél mi történt nem tudom, a hétvégén éppen minket fogadnak majd, kiderül, hogy csak bealudtak itt az elején, vagy tényleg ennyi telik tőlük, mindenesetre nagyon drukkolunk Tilingeréknek, mert egy BL-csapatot nagy siker lenne szerintem legyőzni.
Rosztov-Érd
Forduló rangadóját a BL-esélyes Rosztovnál tartották, ahol a jégcsarnokban úgy tűnik, hogy tekertek egyet a fűtésen, mert már csak a nézők harmada kuporgott usankában vagy nagy kabátban.
Klivinyi bombával indítottunk, és egészen pazarul játszottunk, majd leszállt a köd a pályára úgy a 20. perc tájékán, amiből pillanatok alatt óriási különbséget tudott az orosz csapat verbuválni magának (16-9), és a félidő maradék 10 percében már csak kóvályogtunk a pályán.
Második félidőben viszont ráztunk magunkon egyet, Janurik ott folytatta ahol decemberben abbahagyta, és a kapusteljesítménnyel hirtelen mindenhol elkezdtünk javulni, de megint csak percek erejéig. Úgy ültem le megnézni a meccset, hogy már tudtam az eredményt. Akkor azt mondtam, hogy a három gólos vereség nekünk hízelgő, de most, hogy már láttam is, azt kell mondjam, hogy ez inkább a rosztoviaknak volt az, hiszen a 27-24-es végeredményt igazából 20 percnyi jó játékkal sikerült elérni, és nem mondhatnám, hogy az oroszok a végén a biztos győzelem tudatában játszottak volna, mert nem nagyon látszódott, hogy újat tudnának húzni, pedig a második félidő végére Janurik is minden labdát benyelt.
Pozitívumként a 20 percnyi jó játékot és Szabó Laurát lehetne kiemelni, aki nekem nagyon tetszett. Bátran magára húzta a védőket, és hátul sem riadt meg, no meg Klivinyi cundere Lundénak. Vasárnap a Bietigheim jön, akik ellen nagy csatát és remélhetőleg jó színvonalú mérkőzést várhatok, nem akárkikkel állnak majd ki ők is, hiszen első számú hálóőrük a holland Tess Wester aki szerintem most jelenleg az egyik legjobb kapus a világon, de találkozhatunk Fernanda Franca de Silvával vagy éppenséggel Susann Müllerrel is, úgyhogy nem lesz sokkal könnyebb, mint a rosztovi túra, de hazai pályán győzelmet várok.
Az első kör alapján most F4-be a Rosztov, Bietigheim, Érd, NFH négyes valamelyikét várnám.
Fotók: erdmost.hu, whckuban.ru