A bátorság hiányzott

Kezdjük a lényeggel: a Fradi vereséget szenvedett Oroszországban a Rosztov-don vendégeként. Az eddig veretlen oroszok ellen ki lehetett kapni, csak az a baj, hogy ebben a meccsben bőven több volt ennél, és bizony erről a túráról pontokkal kellett volna hazatérni. Hosszú út, hideg terem és még sok minden juthat eszünkbe, ami miatt végül nem sikerült, nekem azonban a legszembetűnőbb a félelem volt, amit elsődleges oknak tudok felhozni a vereség magyarázatára.


Eddig rendkívül szerencsés helyzetben voltam, mivel idén minden egyes írásomban simogatni kellett csak a lányok buksiját, most viszont nem lehet. A meccs elejétől látszott a feszültség, és talán leginkább a bátortalanság a lányok arcán, nem az eddig megszokott nyugalom és céltudatosság volt tapasztalható. Hamar el is húzott a Rosztov, Zizinek és Zácsiknak nagyon nem ment a játék, de Pena se találta a ritmust. Szerencsére a védelem nagyon erősen muzsikált és a kapuban Szikora is hozta a tőle megszokott teljesítményt, így a borzalmas támadások ellenére sikerült meccsben maradni a a Fradinak. A félidőben mindössze két góllal vezettek az oroszok, a meccs képe alapján pedig úgy tűnt, ha sikerül rendezi a sorokat a félidőben, akkor meglehet a meccs a második játékrészben. Sőt igazából meg is kellett volna legyen. A probléma az volt, hogy az említett három kulcsjátékosnak nem sikerült belepörögnie a meccsbe.

A csereként beállt Hornyáknak sikerült kicsit lendítenie az átlövőjátékon, benne megvolt a bátorság és sokszor érezte is, hova kell lőni, viszont neki se lett túl jó a lövőhatékonysága, mivel többször is túlságosan pontosan akarta kilőni a sarkokat, ami miatt sok kapufát lőtt, illetve többször is neki kellett passzív jelzés mellett eldurrantani. A védelem és Szikora parádéjának köszönhetően azonban így is meccsben maradtunk, sőt az utolsó 5 percben négy(!) támadása is volt a csapatnak az egyenlítésért, amiből sikerült két tiszta ziccert kidolgozni, az egyenlítés mégsem sikerült. Helyette jött a Lunde-para és a szélsőink beledobálták a labdát. A végén 23-21-re kikaptak a lányok.

A poszt azért született meg ennyire későn, mert szerettem volna higgadt fejjel átgondolva leírni pár dolgot. Az első, ahogy Elek is mondta, két hét volt felkészülni a lányoknak erre a meccsre, mégsem éreztem azt, hogy teljesen ott lennének a fejben. Pedig már elsőre meg kell jegyezni, hogy a bíráskodás teljesen korrekt volt, amire nem számított szerintem senki. Ezt pedig úgy is le merem írni, hogy az utolsó egy percben azt hiszem az élőben látott egyik legmegdöbbentőbb kézilabda jelenetet sikerült elkapnom. Történt, hogy az oroszok emberhátrányuk után kiegészülve, kapusukat lehozva támadtak. Időkérés megvolt, szépen el is kezdődött a játék, úgy, hogy 8 (!) rosztovi játékos volt pályán. Igen pontosan eggyel több játékossal játszották végig az utolsó fél percet. Se a bíró sporttársaknak, se az asztalnál ülő felügyelőknek, de még a Fradinak se tűnt fel ez az "aprócska" hiba. Egyszerűen érthetetlen, ez hogyan történhetett meg, és még akkor is felháborító, ha nem meccset befolyásoló hiba volt, mert nem ezen múlt. De nyútomi gondolatát szeretném idevágni ezzel kapcsolatban: "Na, pontosan ezért fog szépen lassan mindenki elfordulni ettől a sportágtól... "És sajnos igaza van, mert ha ennyi ember szeme láttára megtörténhet egy ilyen eszméletlenül nagy hiba, akkor sokak szemében komolytalanná fog válni ez a sportág. Egyébként meg kell jegyezzek még valamit az EHF-el kapcsolatban. A szabályzatukban benne van, hogy a helyszíni szpíker nem szurkolhat mérkőzés közben. Ehhez képest borzasztó irritáló volt, hogy gyakorlatilag itt végig ordibálta a meccset, és így próbálta csinálni a hangulatot. Akkor vagy töröljük el ezt a szabályt, vagy pedig vegyük komolyan és próbáljuk meg betartatni, és ilyen esetekben a meccset leállítva jelezni, hogy nem lehet ezt csinálni. Ez is bele kellene tartozzon a helyszíni ellenőr munkájába.

A meccsről még néhány gondolat. Tegnap kijött az egyik legnagyobb hibája Elek Gabinak. Bár nem valószínű, hogy sokszor fog előfordulni, hogy Zizi, Pena és Szani egyszer fogjon ki ilyen rossz napot, de csereopciónak csak Hornyák van a fenti helyekre, pedig a padon ott ül a rendkívül jó balkezes Szekercés, aki viszont csak hetesekre érkezik. Tegnap jó lett volna, ha kicsit bátrabban merné használni szezon közben, mert nagyot dobhatott volna a csapaton. De ezt leszámítva, a vereség ellenére azért többynyire pozitív gondolataim vannak. Bár a szélsők tegnap sokat hibáztak, jó látni, hogy az idei évben ténylegesen van széljátéka a fradinak. Ez az egyik legnagyobb dolog, amiben fejlődtek az elmúlt évhez képest is, ami mindenképpen biztató, még akkor is, ha tegnap rengeteget hibáztak, még Schatzl is, aki eddig szinte az összes helyzetét belőtte, amikor hozzá került a labda. Amit még jó látni, hogy Szikora maradt az őszi formájában, és bizony ezzel a védelemmel, én most le merem írni, hogy akár final4 esélyes lehet a fradi, ha elkerülik a sérülések. Benitonak pedig igaza volt azzal a meccs vége előtt, hogy bármi is legyen a végeredmény, a fradi csak jól jöhet ki ebből a meccsből.

Összességében kár ezért a meccsért, hiszen így gyakorlatilag biztosan elment a csoportelsőség lehetősége, viszont jövő hét szombaton meg lehet mutatni a Larvik ellen, hogy van ebben a csapatban még bőven, elsősorban támadásban.

Képek innen.