A Fradi első héten a csoportja legkönnyebbjével kezdte, ezt el kell ismerni, és bizony nem volt szabad az ottani sikerekből kiindulva előre nagyon vérmes várakozásokba belemenni. Egyszerre igaz, hogy akkor azt az ellenfelet lehetett legyőzni, meg hogy a női BL-ben a lebonyolítási rendszernek – és a csoportonkénti minimum egy darab kutyaütő gyengébb csapatnak – hála az első körben kieséshez művészi szintre kell emelni a balfaszkodást.
A Podravka ellen erre esély sem volt, amint azonban kézilabdában jártasabb csapat kezdősor jött szembe a Fleury Loiret pink égisze alatt, bizony elkezdett kilengeni az a balfaszkodásmutató. A házigazda élesen szállt be a meccsbe, nálunk hiába is jött az időkérés 5-1-nél, a játék képe sokáig nem változott. Lehetne itt élcelődni azon, hogy Szikora mellett minden mezőnyjátékos elöl remegő lábú gida volt, vagy trollkodni nyócegyezéssel, merthogy az is állt bizony az eredményjelzőn, vagy hogy a Kempa és a Select által megirigylendő labdaeladási mutatók produkálása mikor áll le végre (by Cs.S.M). Maradjunk annyiban, hogy a legvisszafogottabb és legfinomabb verzió szerint az volt a kérdés, mikor jut el a Fradi odáig, hogy megnyugodjon, és felállt fal ellen támadva lőjön egy épkézláb mezőnygólt a kezdeti ámokfutás után.
Nos, ez a 18. percben esett meg. Ekkorra már pár dolog kiderült, például hogy Kovacsicz Móni túl sokat hibázik, és Lukács valószínűleg ennél többet tenne hozzá, továbbá hogy ha Barbosa és Niombla nem cikázik, a többi játékos, konkrétan akár az egész cseresor, nem sokat tesz hozzá a meccshez a pöttyös rózsaszíneknél. Szikora stabil maradt hátul, a Fradi szépen eljutott lövésekig, még ha maradtak is ki ziccerek, megkérdőjelezhetetlen volt az előrelépés, még a 12-10 is felcsillant, de kijózanító 13-9 lett ebből. Így tekintve a félidei -3 nagyon hízelgő volt a vendégekre nézve. És a három gól ebben a rohanós kézilabdában még akkor is simán hozható, ha közben Zoqbi de Paula kapus önbizalma jelentősen meg lett toldva.
A bíráskodással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem volt rosszindulatú, talán a sárgák csusszantak könnyebben elő vendég oldalon, de ez simán beleférhet egy lazább hazai fújásba. Illetve egy tendencia fontos lesz a második félidő tekintetében. A sporik érzésre, ritmusra fújnak, és így a gyors lábú franciák és spanyolok – kiemelten Barbosa – sorozatos lépéshibái rendre háromeleműnek lettek tekintve. A második félidő közepétől ez a tendencia abban változott meg, hogy a játékosok lassulása okán volt ideje a sporiknak megtanulni háromig számolni, s az első félidei eggyel szemben öt-hat lépéshibát is befújtak a hazaiakra.
Még mielőtt ezek a fújások segítettek volna, a Fradi nagyot javult támadásban, sokszor találták meg a falban Szamoránskyt, Zácsik átlőtt és betört, Szekerczés bevágta a heteseket. Ekkor a kivédekezett támadások hiányában állandósult a 2-3 gól, s ezután jöttek a hibák ismét mindkét oldalon. Emitt egy-két kihagyott ziccer, amott a lépéshibák és egyebek. Már nem volt 3 perc hátra, aztán kettő sem, közben meg -3, veszve látszott minden.
De ekkor a szuperizgi végjátékban, Szikora újabb védésével, ekkor gólerősebb Penával, némi mázlival és picit több bírói segédlettel és ellenőri tanácskozással ikszre mentette a Fradi a meccset! Azt a meccset, amin nem vezetett, nem játszott jól, de az előnyös szakaszait egészen jól hozta. Mindig is azt gondoltam, hogy nagy fegyvertény tré játékkal nem kikapni. Bizonyos szempontból csalódást okoztak a látottak, ugyanakkor a Fleury lehet a csalódottabb.
Néhány random észrevétel:
a meccs bizonyos szakaszaiban Barbosa a védőspecialista Mészárosra járt gólt lőni;
hogy ezt lábbal Rea nem bírja, Elek is kiszúrta, egy-két támadásra behozta Cifrát;
majd levitte;
olyan is volt, hogy Pena bent felejtődött, és őt bizony nem verte meg lábbal Barbosa;
Hornyák meglepően hosszú szakaszban nem lett visszahozva a meccsbe;
Szekerczés nem volt pályán a heteseken túl;
a magyar válogatottak közül talán egyedül Zácsik hozta azt a szintet, amiért válogatott.
Összességében örülni kell az egy pontnak, itthon rakkolva elintézni ezt a Fleuryt, a Thüringert verni oda-vissza, akik olyannyira nem félelmetesek, hogy a Podravka ellen az 50. percig ikszre álltak. Itt, a BL könnyebbik ágán nincs verhetetlen csapat, de az a csoportból most elérhető 7 pont bizony kéne, hogy jó helyezést lehessen elérni. De ne szaladjuk ennyire előre, időrendben a Larvik, a Vardar és a Győr meglepő veresége után az sem biztos, hogy bármit nagyon előre kéne tekintgetni, nagy katyvaszok várhatóak a csoportkörök után. Szóval csak tessék a következő meccsre koncentrálni, a Thüringer bizony elkapható és elkapandó.
A képeket az ehftv-ről loptuk.