Az új évvel elrajtolt a női Európa Liga idei szezonja is, és mivel a Mosonmagyaróvár és a Vác révén kis hazánk is érdekelt a sorozatban, ezért gondoltam nyújtok egy kis áttekintést a helyzetről.
Nyilván ismert tény, hogy a férfi testvérsorozattal ellentétben, ahol olyan BL-szintű csapatok villognak mint a Flensburg, a Nantes vagy a Füchse Berlin, a női EL-ben azért finoman fogalmazva is vegyes a mezőny, hiszen az utóbbi BL-szezonból ismerős Lokomotiva Zagrebtől egészen a BL-szintű kerettel bíró Nantes csapatáig terjed az erősorrend. Ennek ellenére azért lehet izgalmakra számítani, hiszen a kieséses szakaszba már aligha jutnak kutyaütő csapatok.
A lebonyolítás ugyanis pofon egyszerű, négy négyes csoport első két helyezettje jut be a negyeddöntőbe, ahol oda-visszavágós párharcban verekszik meg a másik csoport másik tovabbjutójával a grazi final fouron való részvételért. Ott aztán szokásosan külön sorsolás és kétnapos show várja az úri közönséget.
Bővebben a két magyar csapattal, illetve a csoportjaikkal fogok foglalkozni, de azért kitekintésképpen a másik két csoportot is körbejárom, már csak azért is, hogy tudjuk, hogy esetleges továbbjutás esetén kire lehet számítani.
Kezdjük hát az A csoporttal, ahol a Vác mérkőzik meg a Nyköbing, a Storhamar és a Podravka Koprivnica csapataival. A váci csibecsapat szokásosan hullámzóan rajtolt az EL-ben, a Kapronca ellen a sírból mentettek ki egy pontot mintegy tíz perc alatt (Ivica Obrvan nem érti hogy a magyarok ezt mégis hogy, mi meg azt nem hogy miért van rá mindig szükség), a Storhamar úgy gázolt át rajtuk ahogy akart, míg a Nyköbinget magabiztos játékkal, végig vezetve verték meg ((közben még befért egy Debrecen elleni hazai kupameccs amit végül döntetlenre mentettek - apropó, tudja valaki hogy ki találta ki hogy a magyar kupában döntetlen esetén automatikus vendég továbbjutás legyen? Csak mert sürgős felpofoznivalóm lenne vele. Teljesen érthetetlen számomra, hogy ha már ott van mindkét csapat, ott vannak a bírók meg a pálya, akkor miért nem lehet legalább 5-5 hetest lőni)). Tulajdonképpen Kuczora Csenge közelmúltban tett nyilatkozata írja le legjobban a helyzetet, aki így fogalmazott: "akkor sem történhet meg, hogy elfelejtünk kézilabdázni, amint elhagyjuk a Vác táblát." Persze tudjuk, a Vác költségvetése nem mindig engedi meg a kényelmes idegenbeli utazást, ami aztán rendszeresen rányomja a bélyegét a játékukra, de egyszer már csak megtörhetne a jég! Egyébként Kuczora és Csíkos Luca is nagyon jó teljesítményt nyújtottak mindkét vállalható meccsen, valamint ki kell emelni Bukovszky Annát is, mert nélküle a norvég meccs még sokkal csúnyábban is elsülhetett volna, a hazai sikerekhez pedig rengeteget tett hozzá (mondjuk nem szabad elvitatni Csizmadia Fanni érdemeit sem, aki a hajrában a Nyköbing ellen gyorsan fogott egy-két ziccert). Korukhoz képest indokolatlanul jó kapusai vannak a Vácnak. Abszurd módon egyébként messze nem lehetetlen még a továbbjutás sem a Vác számára, mert a pontszerzés egyik további meccsen sem kizárt (Nyköbing és Kapronca idegenben, Storhamar itthon), és a Podravka teljesen váratlanul dominálja a csoportot, egyetlen vesztett pontjuk a váci döntetlen. Szóval van itt még keresnivaló, ki tudja, talán Kuczora Csenge utolsó szezonjára át tudja lépni az árnyékát a csapat.
Még egy apró megjegyzést azért tegyünk rosszul öregedő nyilatkozatok rovatunkban, mert a Nyköbing edzője, Jakob Larsen a váci mérkőzés előtt úgy látta, hogy a váci játékosok kevésbé képzettek az ő tanítványainál - talán el lehetne gondolkodni rajta a dán edző sporttársaknak, hogy kevesebb ilyen pofonba szaladnának bele, ha kicsit visszavennének az arcocskájukból. Egyébként nem akarom bántani őket, mert a Nyköbing és Larsen is a dán kézilabda nekem szimpatikusabb részét erősítik, és egyébként is, pont nélkül állnak a tabella legalján, úgyhogy remélhetőleg viszonylag kevés vizet fognak zavarni a továbbiakban. Azt még mindenképpen édekes lesz figyelni, hogy a Kapronca megtartja-e a jó formáját, vagy a Storhamar - neadjisten a Nyköbing - érvényesíti a papírformát. Emellett azt is izgalmas látni, hogy - bár való igaz, abszolút indokolt volt a reklamációjuk az EHF átláthatatlan rendszere miatt - a Storhamar az EL mezőnyéből sem emelkedik ki különösebben, így azért valószínűleg a BL-ben sem feltétlen überelné a félig-meddig helyettük bekerülő Debrecent.
A Mosonmagyaróvár a D jelű csoportban szerepel a Targu Jiu, a Malaga és a régi ismerős Sola társaságában. Az MKC kezdése kicsit döcögött, de szerencsére a Targu Jiu ellen a gyengébb teljesítmény is elég volt, hogy aztán Norvégiába utazva csúcsteljesítményt nyújtva meglepően simán visszavágjanak a Solának a tavalyelőtt elszenvedett kettős vereségért. A harmadik meccs azonban sajnos nem lett annyira sima eset mint gondoltuk volna abból, hogy a Sola legyőzte a Malagát. Elöljáróban megjegyezném, hogy én személy szerint örülök annak, hogy a spanyol élcsapatok is megjelentek az Európa Ligában, jót tesz a színvonalnak hogy nem csak és kizárólag skandinávok, balkániak, franciák, németek meg magyarok vannak a buliban. Aminek kevésbé örültem, az az volt, hogy a Móvár tök simán kikapott Malagában. Ami azt illeti, nem lehet azt állítani, hogy a spanyolok érdemtelenül jutottak két ponthoz, én Gyurka János csapatát ilyen stratégiai vereséget szenvedni még nem láttam, és ez biztos hogy sok munkát fog még adni a szakmai stábnak. Ugyanakkor - csak hogy kifogások is legyenek - a csapat Spanyolországban összeszedett valami fertőzést, ami minimum befolyásolhatta a meccset, valamint ez a mérkőzés is akkor került megrendezésre, amikor az EHF összes vállalható (és egy-két vállalhatatlan) játékvezetői párosa a férfi EB-n kapott munkát, ezért két szinte teljesen fogalmatlan görög sporttárs fújta a sípot. Látszott is. És a Malaga ezt kiválóan kihasználta. Ennyire sportszerűtlenül, ellenszenvesen kézilabdázó csapatot nagyon régen láttam (a női vb-n, Montenegrót, ha tök őszinte akarok lenni, de azért ők komoly teljesítményt is tettek mögé). Ismert persze, hogy a spanyol sportolóktól nem áll messze a színművészeti passzió, és az is tudott, hogy ha a szükség úgy hozza akkor az antikézilabdához bátran nyúlnak a déli csapatok, na de ennyire... Mindez egyébként nem változtat azon, hogy ha ilyen az ellenfél, akkor ilyen ellenfelet kell legyőzni, de az biztos hogy nagyon szeretném hogy ez a Malaga nevelési célzattal alaposan agyon legyen verve (minimum 10 gól, bitte sehr). Közben egyébként Mosonmagyaróváron keringő van, Szemerey Zsófi (minden tisztelt újságíró kolléga szíves figyelmébe ajánlanám hogy nem Zsófia) és Pásztor Noémi is Franciaországba távozik, Tóth Niki meg a rivális Lokiban pótolja majd a következő szezonban Vámost. Valahogy mégis úgy érzem, hogy ennek különösebb befolyása nem lesz a csapat szereplésére, a Móvárt egy olyan profi klubnak ismertük meg az utóbbi években, akiknél ez nem akasztja meg a gépezetet. És a Móvár egy olyan csapat is, akik képesek arra, hogy a maradék három meccset behúzva csoportelsőként jussanak tovább.
A másik három csapat közül egyértelmű, hogy a Sola és a Malaga a két erősebb, a Targu Jiu pedig alapvetően hasonlóan jutott be az EL-be, mint tavaly a Kis Veszprém, bár őket sem lehet leírni, hazai pályán alighanem alaposan meg fogják izzasztani a vendégeiket. A Soláról tudni érdemes, hogy éppen decemberben csapta le a kezükről az Esbjerg egyik legjobbjukat, Live Rushfeldt Deilát, és Herrem ide, Kristina Novak oda, ez egy óriási érvágás volt nekik. Ennek ellenére persze skandik, futnak, sose állnak le, stb. A Malagáról már bőven esett szó, ők jórészt spanyolokkal operálnak három brazil meg egy-egy portugál és argentin légiós mellett. Komoly erők alapvetően Arderius, Bitolo meg a kapus Castellanos, akit válogatott szempontból régen ismerünk, de a csapat játéka valahogy nem is alapoz a kulcsjátékosokra, hanem jóval inkább az ellenfél koncentrációvesztésbe untatására fekszenek rá, ami szerintem a világ leggusztustalanabb taktikája, de sajnos tud működni. A Targu Jiu alapvetően egy borzasztó érdekes csapat, 2022-ben jutottak fel a román első osztályba és a kupadöntőn keresztül egyből az EL-be meneteltek. Két légiósuk van a kapus Dzsukeva és a ballövő Zinatullina személyében, és bár alapvetően nem erre a szintre vannak optimalizálva, egy nagyon egyenes, őszinte kézilabdát játszanak, ami jól is áll nekik. Majd szurkolok nekik a Malaga ellen ????
A B jelű négyes a Thüringert, a Brailát, a Lokomotiva Zágrábot és a Chambray Touraine csapatát tartalmazza, és nem olyan véresen izgalmas. A csoport első helyéről alighanem a Braila és a Thüringer romániai összecsapása fog dönteni, a franciák meg valószínűleg lemossák a pályáról a horvátokat a továbbiakban is. A Vác szempontjából ez főleg azért érdekes, mert sem a Braila, sem pedig a Thüringer ellen nem tartanám őket továbbjutásra esélyesnek, még ha a csoportkörből tovább is mennek.
A C csoportban a Nantes, a Gloria Bistrita, a Lublin (nem összekeverendő a BL-szereplő Lubinnal – el se tudom képzelni milyen brutális lehet a lengyel házi rivalizálás úgy hogy még a nevük is majdnem ugyanaz… és egyáltalán, hogy lehet kihallani hogy ki kinek szurkol a rangadókon???) és az Auerbach Flames szerepel. A németek és a lengyelek nem sok vizet zavartak, viszont a legutóbbi meccsen mindenki legnagyobb meglepetésére a Nantes 19-19-es döntetlent játszott Besztercén, ráadásul úgy, hogy a végén 19-17-ről egyenlítettek. Hozzá kell tenni, hogy gyanúsan elmaradt egy hétméteres az utolsó francia támadásnál, de ezt írjuk a román hazai pálya és az általánosan rossz EL-játékvezetés számlájára. Nem hiszem hogy a Nantes otthon ne pofozná fel a románokat, különösen nem ez után, és ha így lesz, akkor meg is nyerik a csoportjukat, onnan pedig – ha engem kérdez valaki – meg se fognak állni a döntőig, mert ez a Nantes valami félelmetesen erős csapat, ha nem lenne itt a Móvár, a Storhamar meg a Thüringer (meg a Beszterce, de őket a csoportelső Móvár úgyis kiejti a negyeddöntőben úgyhogy így jártak) akkor most azonnal bemondanám hogy olyan simán fogják megnyerni az EL-t, mint tavaly az Ikast. Na jó, így is ők a legnagyobb esélyesek, és hogy a dolog napos oldalát is nézzük, ha megnyerik, akkor Pásztor Noémi jövőre BL-csapatban játszhat!
Így alakul tehát a női EL, a hétvégén az első visszavágókat rendezik, szurkoljunk a magyaroknak – és a Nantes-nak. Lesz BL is amúgy, de arra sajna a héten nem lett energiám.
2024. február 3. 16:00 – Motherson Mosonmagyaróvár vs Costa del Sol Malaga (1)
2023. február 4. 16:00 – Nyköbing Falster vs Praktiker-Vác (x)