No, számomra ez volt az eddigi legjobb f4, és igen, azért mert két magyar csapat volt benne érdekelt, és mind a 4 mérkőzést volt miért végigülni. Mielőtt belemennénk a döntőbe itt pótolnám az elmaradt elődöntőkről és bronzmeccsről szóló írást is gyors összefoglalókban.
Elődöntők
Hát akkor kezdjük ETO-Vipersszel. Többet vártam ettől a mérkőzéstől, de közben valahogy mégsem lepett meg, hogy aztán majdnem még mócsing is lett a mérkőzés felénél. Egyértelműen elöl dőlt el a találkozó; persze volt 10 gólig jutó Oftedal aki meglepő magabiztossággal és pozitív töltetű pimaszsággal szórta honfitársát, Rju/Riú/Rű is szerintem legjobbját nyújtotta, de kibukott, hogy Gros az egyetlen igazán veszélyes embere az Etonak, míg amott meg kb mindenki az volt. Egyetértek Borsos Attilával abban, hogy nagy hiba volt belemenni a norvégok által diktált adok-kapok tempóba, ha elöl szépen lassan (ahogy ma a döntőben a Fradi) húzta volna a támadásokat ameddig bírja, lehet, hogy ma magyar döntőt láthattunk volna.
(Bár talán mégsem, elég félelmetes, hogy mikor kell akkor a Vipers tud még egy szintet lépni sebességben.)
A Fradi-Esbjerg szinte mintha lemásolta volna az előbbiek elődöntőjét, bár a bevonulásnál én már éreztem, hogy a ferencvárosi lányok ma nem tisztes helytállni jöttek, ha kell utolsó vérükig fognak küzdeni a döntőért. Persze -4-5-nél hűbazmegoltam én is, de aztán a metzi csoda újraéledt és olyan megfontolt, higgadt, nyugodt és nem görcsös játékkal kezdtek feljönni, hogy egy elképesztő végjátékban az utolsó pillanatokban Bölk belője magukat a döntőbe. Ez azért volt különösen is libabőr mert az utolsó pillanatban bekapott gólokkal való kiesések inkább rájuk voltak jellemzőek, ez akkor tört meg mikor a leginkább kellett.
És nem, nem volt könnyebb helyzetben a Fradi az Etonál: a Fradi ide úgy jött, hogy sokszor kiesés ellen táncoltak, mindenki a legesélytelenebb csapatnak tartotta (még 21x szorzó is volt rájuk!), és egy olyan csapattal kellett megmérkőzni a döntőért ahol egyéni kvalitásokban és eredményekben jobb játékosokon át vezetett az út, és ami a legfontosabb: önmagukat kellett legyőzni és azt a rengeteg falat kellett áttörni ami az elmúlt években megállította őket. Ez volt a nehezebb elődöntő. És a legfaszább is!
Bronzmérkőzés
Tetszett a győri játékosoktól, hogy az elvesztett elődöntő után is mosolygós arcokat lehetett látni, ebből sejteni lehetett, hogy a bronzéremért hajtani fognak. Ellenben az Esbjerg már lekommunikálta, hogy nekik nem fontos annyira a bronzérem, inkább a dán bajnoki. És itt megint egyetértettem Borsossal abban, és ha nem lesz egyik sem, akkor mi van? Egyértelmű bullshit volt, norvég eb és vb-bajnokokból soha ki nem nézem (pláne Mörkből), hogy beéri a negyedik hellyel és Jensen is többször volt ideges az egyre inkább nyíló olló miatt, végül a norvég tengely kezébe vette sorsukat és pillanatok alatt ledolgozták a hátrányt, nyílttá téve a végjátékot. Győriek tanultak a tegnapiból és az Esbjergnek már nem engedték át a győzelmet.
Döntő
A döntő előtt, közben és most a lefújás után is azt mondom, hogy a három csapat közül szerintem a Fradi érzi legjobban a Vipers játékát, így méltó ellenfélnek tartottam őket. Bevonulásnál már nem éreztem azt a felszabadultságot amit az elődöntőben (főleg Zitát láttam megilletődöttnek, ami elég meglepő volt), de hát nyilván ez az az ominózus nagy nap egy kézilabdázó életében, így bíztam benne, hogy ez inkább annak a jele, hogy fejben már a pályán vannak.
A Vipers begyújtotta a rakétákat és pillanatok alatt lett 5-1 a javukra, de Lekicsék nem engedtek ennek a futkosós erőszaknak és szépen, lassan, kidolgozva, végigvezetve az utolsó pillanatokig kijátszva vezették a támadásaikat, ami úgy tűnt, hogy a norvégokat lepte meg a legjobban, mert azért lassan, de biztosan jöttek a zöldek a nyakukra. Bölk mellé felzárkózott Lekics Stolle és Szani is (ő különösen elképesztő volt amiket művelt) és a félidő végére nyílttá vált a párharc. Akkor féltem kimondani azt ami ott volt bennem: a szünet megakasztja őket...
Sajnos így is lett, mert a norvégok megint toltak egy izmosat amivel megint visszaállt pillanatok alatt egy nagyobb difi, és bár hiába jöttek Januriktól is védések, sajnos a lábak elkezdtek fáradni ami behozott némi pánikot is, és hát egyértelmű volt, hogy a győztes a Vipers lesz. De még így is nagyon menő volt ahogy tartották magukat és küzdöttek, hogy ha már meg nem nyerhetik ezt a meccset, de igenis adjanak ki magukból mindent (Janurik még akkor is örült egy-egy védésének mikor már tényleg mindegy volt), a szurkolók talán ekkor voltak a leghangosabbak is, és a lefújás pillanatában sem éreztem csalódottságot a csapat irányába, hisz itt most tényleg mindent megtettek, és ez a legfontosabb.
Szerkesztőségileg is úgy gondoljuk, hogy ez egy megnyert ezüst volt. Ha belegondolunk, hogy hogyan indult a szezon, hogy olyan csapatokat rangsoroltak maguk mögé mint a két Bukarest, Odense, Brest, Metz, Esbjerg, vagy éppen az örök rivális Eto, akkor erre nem lehet máshogy gondolni.
Válogatott szempontból is fontos volt ez a döntő, hisz sokan még évekig válogatott kerettagok lesznek/lehetnek, és ez a döntő a legjobb tanulópénz volt talán a válogatott játékosoknak.
Menő volt Bölk, Malestein akik az elődöntőben iszonyatosan megélték azt amiért idejöttek, Szani góljai, Lekics ahogy megfontoltan, igazi vezérként irányította a csapatot (és talán itt a Fradiban ért be alázatos játékossá), menő volt Kukely beszállása még akkor is ha Lunde azért a próbálkozásait megette, persze bemehettek volna a lövések, de az a bátorság ahogy odaállt, kell, hogy a későbbiekben jobb játékos legyen.
Két hiányérzetem van, az pedig Bíró és Klujber. Klujber az elődöntőben még megrázta magát, viszont ma láthatóan agyonnyomta a teher, Bírónál az elődöntő első védését leszámítva nem igazán mutatott semmit. Ha ők ketten hozzák amit tudnak, lehet, hogy máshogy alakul az eredmény. Haragudni nem lehet rájuk, mégis az életük első bl-döntője volt és talán karrierjük első igazi magas színvonalú tornája is.
Semleges szurkolóként: elégedett vagyok a hétvégével és az eredményekkel is. Az Eto tolt egy jó bronzmérkőzést, a Fradi pedig egy emlékezetes elődöntőt amit még sokáig lehet emlegetni. Persze a csúcs a döntő megnyerése lett volna, de ez a Vipers a női kézilabda Barcelonája akiket jelenleg lehetetlen megverni, ezt el kell fogadni, és ennek fényében kell értékelni győri részről az elődöntőt, ferencvárosiról pedig a döntőt.
Jövőre mind az Eto mind a Fradi dán edzőket kap. Mindenképp egy olyan koncepciózus építkezést várok mindkettőtől mint amit a Vipers produkál már évek óta. Ha ez megvan akkor lesz még nekünk házi döntőnk.
Fotók: MKSZ & FTC facebook oldal