Női bl négyes döntőjébe először jutott két magyar csapat, mely történelmi eseménynek mi is nagyon örülünk, főleg mint semleges szurkolók, hisz bármelyik magyar csapat nyerné is meg a serleget, az mindenképp menőség lenne. És mivel a sorsoláskor szerencse is mellénk állt, az sem elképzelhetetlen, hogy egy házi döntővel ér véget a sorozat a két ősrivális hazai klubbal, ami azt hiszem igazi drámákat tartogatna. De ott még ugye nem tartunk, először az elődöntőkön kell túlkecmeregni. Nézzük, hogy hogyan is jutottak el csapataink a végelszámolásig, mik a lehetőségeik, mik az erősségeik, mik a gyengéik. Folytassuk, hát...
...a Fradival.
Bevallom a 2002-es bl-döntőről elég halovány emlékeim vannak - ellenben az elődöntőről, bár igazából ott sem maga a meccs, hanem annak hangulata: az óbégató, csalódottságukat és dühüket halálos fenyegetésekbe integráló podgoricai szurkolók maradtak meg -, de az tuti, hogy akkor senki nem gondolta volna, hogy 21 év múlva jut legközelebb tűzközelbe a ferencvárosi csapat.
Persze azóta volt egy EHF-kupa 2006-ból, na meg két KEK-győzelem (amiből szerintem a második sokkal menőbb volt), aztán visszatérés, majd egy évre búcsú a BL-től, számtalan lehetőségek pillanata amik elszalasztott pillanatokká váltak.
Voltak az elmúlt években kellemes és nagyon, már-már vállalhatatlanul kínos pillanatai is a csapatnak. Az embernek sokszor olyan érzése volt, hogy a F4-ba kerülés ami mindig mint hőn áhított célként volt kommunikálva csak egy jól megragadott marketing szöveg, hisz míg a hazai bajnokságban a győrieket sokszor megfricskázták a fradista lányok, addig a legrangosabb kupasorozatban sokszor még a mezőny leggyengébbjétől is csúnya verések jöttek. Okkal hihette mindenki, hogy a Fradi csak az Etóra specializálódott.
Ez a szezon sem kecsegtetett az elején mással, hisz a nyitányban az Odense elleni hazai győzelmet egy 20 gólos zakó követett Bietigheimben, ami azért lássuk be: a Fradi presztízséhez nemhogy méltatlan volt, egyenesen vállalhatatlan. Lehetett volna szépségtapasz a következő Brest elleni hazai, de az utolsó pillanatokban elbukott mérkőzést is szerintem mindenki hamar igyekezett kitörölni a tudatából. Ekkor valami történt és a csapat sikerszériája egész sokáig kitartott, még az elmúlt években már-már mumusokká előlépő Krim elleni görcsösséget is sikerült kikupálni, de aztán a CSM megálljt parancsolt a menetelésben.
A csoportbeli eredményért igazából így utólag szégyenkezni nincs ok, ismerve a keret lehetőségeit szerintem amit tudtak kiadtak magukból, ettől függetlenül azért a Budu elleni nyolcaddöntőnél én spec aggódtam, hogy megint az lesz, hogy a legfontosabb meccsen egy jóval gyengébb csapat ellen omlanak össze a játékosok, de az első igazi akadályt jól vették.
Aztán jött a Metz! A hazain elszenvedett 6 gólos vereség annyira egyértelművé tette akkor, hogy ennyi volt, itt a vége, hogy bár az ember úgy ült le, hogy ez női kézi és még innen is van visszaút, de szerintem elég kevesen hittek benne, hogy ezt visszatudják fordítani Klujberék, pláne a múltat ismerve.
Hogy mi történt máig nem tudjuk, de lehet nem is akarjuk: míg a félidőben 17-17-es állással ballagtak a csapatok a szünetre, a 41. percre a Fradi már összesítésben csak egy gólos hátrányban volt, és az ember azt vette észre magán, hogy ültében ugrál a fotelban az egyenlítésért, és még aki kevésbé szimpatizál a csapattal, az is a továbbjutásukért drukkol.
Nehéz megmondani, hogy mi váltja ki a lelkesedést az emberből most irántuk: talán leginkább az, hogy egy olyan magyar csapat állt fel -6-ról és küzdötte ki végül a továbbjutást ahol még túlsúlyban vannak a magyar játékosok, így a hazai semleges szurkolók is könnyebben tudnak azonosulni a klubbal.
Hogy mi lehet a Fradi esélye a hétvégén? Talán az esélytelenségük, ami rendre már-már túltolva el is hangzik a sajtóban és pont ezért tartok tőle, hogy ez a nagy érdeklődést követő esélytelenség lesz végül pályára lépésük pillanatában a legnagyobb ellenfél.
Hogy miben jobb az Esbjerg? Lövőerőben mindenképp, és persze gyorsaságban is, viszont a Fradiban minden hájjal megkent rutinos rókák vannak, és ami a legfontosabb: kapusok. Mert abban viszont a dánokat azért jóval gyengébbnek érzem. Ha Bíró hozza amit Metzben akkor igen jó esélyek elé nézünk.
Hazai pálya feeling az lesz, tuti, mindkét magyar mérkőzésen, és őszintén bízom benne, hogy ez lesz a legemlékezetesebb női F4!